A roppant sikeres első futam után természetesen nem is lehetett kérdéses, hogy a száguldó cirkusz 1987-ben is visszatér a Hungaroringre. A hazai rajongóknak szokatlan módon a péntek délután hozta el a versenyhétvége legfontosabb pillanatát, hiszen a német Formula-3-ban szereplő tehetség, Kesjár Csaba első magyar pilótaként beülhetett egy F1-es autóba...
Az előző évben az osztrák Formula Ford-bajnokságot megnyerő Kesjár, akinek sokak szemében jó esélye volt arra is, hogy ő legyen az első kelet-európai F1-es pilóta, a Zakspeedtől kapta meg a nagy lehetőséget. Mindössze három kört engedélyeztek neki, ám ez is elég volt ahhoz, hogy meggyőzze a csapatvezető Erich Zakowskit a tudásáról, aki később elismeréssel szólt a magyar versenyzőről, pedig előtte még nagyon féltette az autóját.
Nem volt rá oka, bár egy korabeli beszámoló szerint az első körben azért nehéz helyzetbe került az akkor 25 esztendős magyar versenyző, hiszen nem szóltak neki, hogy az F1-es autókban nagyon gyenge hidegen a fékhatás, így alig tudta bevenni az első kanyart. Nagy nehezen, de elfordította az autót, majd gond nélkül teljesítette a három kört, ami megadatott neki, sőt legjobb ideje ahhoz is elég lett volna, hogy kvalifikálja magát a futamra. Ezt követően tizenöt évnek kellett eltelnie, mire ismét magyar versenyzőt láthatott F1-es autóban a Hungaroring közönsége...
A világ viszont nem Kesjár Csabára figyelt a futam előtt, hanem egy nála nem sokkal idősebb brazilra, Ayrton Sennára, aki a Magyar Nagydíjat megelőzően jelentette be, hogy a következő évet már a McLarennél kezdi meg Alain Prost oldalán – s már ekkor tudni lehetett, hogy hamarosan a Sennával remek kapcsolatot kiépítő Honda is szerződést köt a wokingiakkal.
Az előző szezont az összetett negyedik helyén záró Senna remekül állt a bajnokságban a Magyar Nagydíj előtt, hiszen mindössze négy pont lemaradásban volt az éllovas Piquet mögött, azaz egyáltalán nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy világbajnoki címmel búcsúzik a Lotustól. A harmadik helyen következett Piquet csapattársa, Mansell, majd a címvédő Prost, aki jól kezdte az évet, ám ekkora már világos lett, hogy az első hely sorsának eldöntésébe nem lesz beleszólása a kétszeres bajnoknak.
Az előző esztendőhöz képest fontos változást jelentett, hogy immár nemcsak turbók voltak a mezőnyben: a Ford összesen öt csapatot látott el nyolchengeres szívómotorjaival. Ezeknek az istállóknak, illetve versenyzőiknek külön bajnokságot is kiírtak, a Colin Chapman-kupa értékelését a Tyrrell, míg a Jim Clark-kupáét Jonathan Palmer vezette a Magyar Nagydíj előtt – s később a végső győztesek is ők lettek.
A mogyoródi hétvégén a pénteki napot az eső tulajdonképpen semmissé tette (ekkor köröztek először a nedves Hungaroringen az F1-esek), így a szombati második időmérőre maradt a rajtsorrend eldöntése. A pole-t Nigel Mansell szerezte meg a Williamsszel, majd másfél másodpercet javítva Piquet előző évi legjobbján. A második rajthely nagy meglepetésre Gerhard Bergeré lett a Ferrarival, majd jött Piquet és Prost, míg Senna csak a hatodik pozíciót szerezte meg, miután még a másik Ferrari-pilóta, Michele Alboreto is megelőzte.
A rajtnál Mansell megtartotta a vezetést, mögötte viszont csata bontakozott ki a második helyért: Berger kívülről előzte vissza az indulásnál őt lehagyó Piquet-t, méghozzá ugyanott, ahol utóbbi Sennát megelőzte egy évvel korábban. A brazil ezt követően a másik Ferrarinak is megadta magát, így nem sok esély mutatkozott arra, hogy megismétli 1986-os sikerét. A Scuderia viszont a 2-3. hellyel legjobb 1987-es eredménye felé tartott, ám előbb Berger, majd Alboreto autója is elromlott, így a maranellóiak újra nulláztak, immár sorozatban negyedszer.
Piquet tehát a második helyre lépett előre, ám egészen a hajráig úgy tűnt, hogy meg kell elégednie ezzel a pozícióval, miután csapattársa, Mansell messze elhúzott tőle. Öt körrel a vége előtt azonban következett a Hungaroring történetének egyik emblematikus mozzanata: a győzelem felé tartó brit autójáról leesett a jobb hátsó kerék főanyája, így a bajnoki címben reménykedő Mansell kénytelen volt a pálya mellől végignézni, ahogy Piquet megnyeri a versenyt, s ezzel 18 pontra növeli előnyét a tabella élén.
A második helyen a hatodik pozícióból rajtoló Senna ért célba, azaz ismét kettős brazil győzelem született a Hungaroringen, míg a dobogó alsó foka Alain Prosté lett, aki a verseny utolsó harmadában előzte vissza a korábban elé kerülő benettonos Boutsent. A későbbi magyarországi futamgyőztes tehát lemaradt karrierje első dobogójáról, de így is beállította addigi legjobb eredményét. Patrese és Warwick a Brabhamet és az Arrowst örvendeztette meg pontszerzéssel a futamon, melyen az első hét helyet hét különböző istálló versenyzője foglalta el.
2. Magyar Nagydíj - 1987. augusztus 7-9. | |||||||
Az időmérő eredménye | A futam végeredménye | ||||||
1. | Nigel Mansell | Williams-Honda | 1:28.047 | 1. | Nelson Piquet | Williams-Honda | 1:59:26.793 |
2. | Gerhard Berger | Ferrari | +0.502 | 2. | Ayrton Senna | Lotus-Honda | +37.727 |
3. | Nelson Piquet | Williams-Honda | +1.677 | 3. | Alain Prost | McLaren-TAG Porsche | +1:27.456 |
4. | Alain Prost | McLaren-TAG Porsche | +2.109 | 4. | Thierry Boutsen | Benetton-Ford | +1 kör |
5. | Michele Alboreto | Ferrari | +2.263 | 5. | Riccardo Patrese | Brabham-BMW | +1 kör |
6. | Ayrton Senna | Lotus-Honda | +2.340 | 6. | Derek Warwick | Arrows Megatron | +2 kör |
Leggyorsabb kör: Nelson Piquet (Williams-Honda) - 1:30.149, 65. kör | |||||||
Versenytáv: 76 kör |
Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin, Barcza Zsolt
További érdekességek