DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Retro

Retro – A magyar motorsport legszebb napja

2007-ben ezen a napon aligha találhattunk volna olyan magyar motorsportrajongót, aki ne a tévé előtt kuksolt volna azon izgulva, hogy Talmácsi Gábor vajon felül-e a MotoGP 125 köbcentiméteres géposztályának trónjára.

2007 elején volt valami egészen különleges a levegőben. Azok után, hogy Talmácsi Gábor két évvel korábban berobbant az élvonalba a KTM nyergében, megkapta élete lehetőségét, azaz a motorsportban igencsak jól csengő Aspar csapat egyik Apriliáját. 2006-ban Alvaro Bautista toronymagasan nyerte meg a 125-ös kategória bajnokságát a csapat színeiben, és év végén már a 2007-es fejlesztéséket próbálgatta: nem meglepő, hogy utcahosszal nyerte a versenyeket. Miután egy osztállyal feljebb lépett, Gábor óriási esélyt kapott, és bár egyetlen magyarként vágott neki a szezon küzdelmeinek egy kvázi spanyol "szupercsapatban" (Sergio Gadea és Hector Faubel társaként), csapatsorrend nélkül tervezgethette élete legnagyobb álmának megvalósítását.



És lőn. Az évadnyitó katari versenyen mindössze 73 ezreddel maradt el Faubel mögött, Jerezben viszont spanyol herceggé vált, és még kisebb, 14 ezredmásodperces (legalább passzolt a rajtszámához!) különbséggel szelte át Pesek előtt a célvonalat a csapat hazai nagydíján. Legközelebb csak Barcelonában tudott dobogóra állni, majd a doningtoni kiesést egy zseniális harmadik hely és egy még zseniálisabb sachsenringi győzelem követte. A potenciális világbajnoki címet jelentő pozíciót három második hellyel szilárdította meg Misanóban, Estorilban és Motegiben, a mindent eldöntő valenciai futamra pedig a Sepangban szerzett pazar diadalával készült, melyet úgy szerzett meg, ahogy mindig is szerette volna: nem csatában, nem az utolsó métereken beszúrva a motor elejét, hanem az egész futamot vezetve. Gábor így tíz pontra nyújtotta a távolságot Faubel előtt, de az igazság pillanata csak ezután követezett.

Pesszimista nép a magyar, ez köztudott kis hazánkban, de azon a hétvégén egyetlen egy honfitársunktól sem hallottunk olyat, hogy "Talmácsi Gábornak nincs esélye a világbajnoki címre". Pedig lett volna rá okunk: hiába Gábornál volt a pontelőny, spanyol csapatban, spanyol rivális ellen Spanyolországban olyan volt a fináléra készülni, mint ha valaki az élről ütne ki egy Ferrarit Monzában. Ennek ellenére nem volt népharag, inkább békésen drukkoltak saját versenyzőjük sikeréért, ami mutatja a hispánok elképesztő szenvedélyét a motorsport iránt.

Az a néhány szerencsés, aki kint lehetett a hétvégén Valenciában, egészen elhanyagolható százalékát tették ki annak a rajongótábornak, mely Gábor sikeréért szorított. A köztévé felvezetésében hosszan idézte fel Talma karrierjét, élőben kapcsolták a motoros rajongói klubját egy pesti pubból, háziasszonyok hagyták félbe a vasárnapi ebéd főzését, hogy csatlakozzanak a család férfitagjaihoz, mert mindenki tanúja akart lenni, ahogy az ország bizonyítottan legjobb motorversenyzője világbajnokká avanzsál. Gábor tudta, hogy Apriliája képes arra, hogy dobogóra száguldjon vele, ezért nem is foglalkozott Faubellel és a spanyol nyilatkozataival, csak arra koncentrált, hogy az első három között érjen célba, így a pódium bármely fokán állva világbajnokként ünnepelhet majd, riválisától függetlenül.

Jobban nem is indulhatott volna a mindent eldöntő verseny, Gábor ugyanis megszerezte a pole pozíciót, a szezonban negyedik alkalommal, de hiába próbált nem törődni ellenfelével, visszafelé nem igazán tapasztalhattuk ezt. Talmácsi és Faubel a Valenciai Nagydíj 24 körén keresztül végig gyepálta egymást, és a spanyol nyilván tudatában volt annak, hogy mit csinál. Folyamatosan próbálta megnehezíteni a fiunk dolgát azzal, hogy rá-ráhúzta gépét a kanyarokban, jelezve, hogy ki az úr a háznál. Jelképesen persze ő számított annak, százezer őrjöngő spanyol üdvrivalgása közepette, de Gábor rendíthetetlenül menetelt a cél felé.

Meglepőnek tűnhet, hogy Talma miért foglalkozott Faubellel, hiszen hagyhatta volna, hogy a hispán vígan rodeózzon magának az élen, hiszen ő a második vagy harmadik helyen befutva is elhódíthatja a címet. A verseny végére azonban Pasini és Pesek is felért az éllovasokra (közben csapattársuk, Sergio Gadea afféle hátvédként őrizte a csatázókat), így nem lehetett lassítani. Az utolsó kör majdnem szívinfarktussal ért fel, hiszen Talmácsi előbb visszavette a vezető pozíciót, majd Gadea kis híján elkaszálta Faubelt, az utolsó kanyarban pedig a két vb-aspiráns ért össze. Ez viszont nem számított, a spanyol tovaszállt a győzelem felé, Gábor pedig sporttörténelmet írt – a magyar motorsport első világbajnoka lett, szembemenve a papírformával és egy egész országgal.

Talmácsi Gábor harciassága tiszteletet vívott ki a sportőrült spanyolok szemében, így nem volt meglepő, hogy Faubel siratása mellett arra is maradt energiájuk, hogy egy magyar srácot ünnepeljenek. A világ egyik legjobb motorversenyzőjét.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: