Az 1981-es bajnoki évadot a két Las Vegasban tartott Formula-1-es nagydíj egyike zárta le, ez volt a száguldó cirkusz első látogatása a kaszinók fővárosába. A hivatalos elnevezés a ’Caesars Palace Grand Prix’ volt, a világhírű kaszinó után, amelynek parkolójában a 3,6 kilométeres vonalvezetést kialakították.
Ami a bajnokságot illeti, három versenyző érkezett esélyekkel a szezonzáróra: a williamses Carlos Reutemann egyetlen egységgel vezetett a Brabham pilótája, Nelson Piquet előtt, míg a 6 egység lemaradásban levő Jacques Laffite (Ligier) abban bízhatott, hogy nevető harmadikként látja meg a kockás zászlót.
Az új pálya a Williams felé billentette az erőviszonyok nyelvét, Reutemann egyedüliként 1:18 alá fért be az időmérőn, ezzel megszerezve a pole-pozíciót csapattársa, Alan Jones előtt. Piquet az első pillanatoktól kezdve szenvedett Las Vegasban, nem csupán a rekkenő hőség viselte meg, de a nyakfájás is, ami a pálya óramutató járásával ellentétes irányából adódott. 90 perces masszázsra volt szüksége, hogy rendbe hozzák megviselt izomzatát. Ennek ellenére Gilles Villeneuve mögött megszerezte a negyedik rajtkockát. Laffite csupán a 13. helyre kvalifikált.
Reutemann pole-ból származó előnye percek alatt szertefoszlott október 17-én, Jones átugorta őt a startnál, az első kör végére pedig további három versenyző is elszáguldott mellette. Ami azonban igazán számított, Nelson Piquet továbbra is mögötte maradt. Az év korábbi részében a brazil három, az argentin két futamot nyert: mindkettőnek a másik előtt kellett végeznie, hogy ő nyerje a bajnoki címet.
Piquet visszaemlékezése szerint Reutemann autója egyre túlkormányzottabbá vált, mikor pedig előzéssel próbálkozott, a Williams-pilóta nagyon hamar fékezett – meggyőződése szerint azért, hogy ütközzenek. Piquet azonban időben reagált, így csattanás helyett kikerülte az argentint. Akkor még csak a hetedik helyen állt, nem sokkal később azonban a mclarenes John Watson megelőzésével megszerezte a nagyon fontos pontot.
Reutemannt többször nem is látta a verseny során: a végül körhátrányba keveredő és nyolcadik helyig lecsúszó argentin autójában a második körtől kezdve nem működött a negyedik fokozat, esélye sem volt a felzárkózásra. A dobogós helyen haladó Gilles Villeneuve-öt rosszul elfoglalt rajtpozíció miatt kizárták, de mielőtt bokszba hajtott volna, elfüstölt a motorja, a negyedik helyen haladó Mario Andrettinek pedig váltója ment tönkre.
A fölényes, 20 másodperccel nyerő Alan Jonest – aki a bajnokságban a harmadik pozíciót is elhappolta a labdába nem igazán rúgó Jacques Laffite elől – a renault-s Alan Prost és Alfa Romeóval versenyző Bruno Giacomelli követte a második és harmadik helyen.
Piquet bajnoki címét azonban ekkor sem lehetett garantálni, a brazil versenyző jól láthatóan kimerült a hőségben, feje le-lekókadt az autóban, Nigel Mansell is megelőzte. Végül azonban befutott az ötödik helyen, amelynek kettő pontja háromból első világbajnoki címét érte. Úgy kellett kisegíteni a Brabhamből, 15 percig tartott, amíg összeszedte magát, és végre illő módon ünnepelni kezdte karrierje addigi legnagyobb eredményét.
