DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Retro

Retro – Az évtized Brit Nagydíja

Nem, nem 2015-ről van szó, hanem 2008-ról: a brit versenyző érinthetetlen volt ezen az F1-es délutánon, amíg a mezőny többi része esett-kelt, ő több mint egy perccel nyerte a motorcsónak-versenyt.

A vasárnapi, fordulatos silverstone-i kavalkád az év legjobb versenyét produkálta, ahol sokáig négy versenyző is esélyes volt a győzelemre. A végén azonban bátor taktikai döntésének köszönhetően Lewis Hamilton lett a legjobb – hét évvel ezelőtt sokkal ádázabb körülmények között, több mint egy perccel előzte meg a második helyezett Nick Heidfeldet, és a harmadik helyezettől lefelé mindenkinek kört adott. Akkor csak önmaga volt az ellenfele, de kitűnően állta a sarat, és amíg a szélrózsa minden irányába szálltak a pálya szélén, ő rendületlenül haladt tova első hazai diadala felé.

Az időmérő után úgy tűnt, hogy nem lesz sétagalopp a verseny, hiszen csak a negyedik helyről várhatta a rajtlámpák kialvását – Heikki Kovalainen első F1-es pole-ját ünnepelte, Webber is sokakat meglepett második rajthelyével, és a brit elé még Kimi Raikkönen is befért. Igazán azonban a rajt számított, a délelőtti esőtől nedves pályán, ahol Hamilton mindenkit átugrott, finn csapattársa csak azért tudott előtte maradni, mert jobb íven jött ki a Copse-ból – igaz, a két McLaren kerekei még súrolták is egymást, ahogyan Kovalainen erőszakosan az élre vágott.



Az első kör már négy áldozatot is szedett: Mark Webber és Felipe Massa is megpördült, Coulthard és Vettel viszont egymást ütötte ki, ők fel is adták a versenyt. Massa szenvedései tovább folytatódtak a harmadik körben, amikor ismét megcsúszott, két fordulóval később pedig Hamilton bújt be Kovalainen mellé a Stowe-ban, átvéve a vezetést. A stevenage-i vissza sem nézett, igaz, egy ponton azonban majdnem rajtavesztett a stratégián. Raikkönen feljött a második helyre, miután megelőzte a megpördülő Kovalainent, és egy másodperc alá faragta a hátrányát, amikor Hamiltonnal együtt döntöttek kerékcsere mellett a 21. körben.

A McLaren előrejelzése további esőt jósolt, ezért friss és ropogós intermediate-abroncsokkal látták el a vb-esélyest, a Ferrarinál azonban már száraz folytatásra készültek, ezért csak tankoltak Raikkönennél, rajtahagyva az előző szett átmeneti abroncsot. Ez a döntés hozta igazán helyzetbe Hamiltont, hiszen néhány körrel később ismét esni kezdett, a finn pilóta pedig ezzel egyenes arányban kezdett hátrafelé lépdelni a mezőnyben, nyolc másodperccel lassabban autózva körönként, mint riválisa.

A 27. körben Kovalainen megelőzte őt, a Woodcote-ban Heidfeld pedig briliáns manőverrel, egyszerre ment el mindkettejük mellett. A mclarenes azonban nem tudta sokáig tartani 3. helyét, a remekül hajtó BMW-tandem másik tagja, Kubica is maga mögé utasította. Az egyre erősödő esőben a mezőny még éppen ellubickolt intereken, a Honda agytrösztje, Ross Brawn viszont húzott egy merészet: mindkét pilótáját behívta, és extrém esős abroncsokkal látta el őket!

lpyohnsfl3ftlojwswgy_kiemelt_fooldali

Igaz, hogy Buttonnek meg kellett várnia Barrichello cseréjét, de meglepő volt látni hogy a brazil sokkal jobban élvezi a körülményeket, mint az esőmenőként ismert brit pilóta. Egy körrel később Button a kavicságyban is végezte, Rubens viszont megette a fél mezőnyt, visszavette a körét, és kilenc másodperccel volt gyorsabb a többieknél körönként. Az őrültként hajtó brazil egészen a negyedik helyig kúszott fel a vert mezőnyből, és amikor Kubica kicsúszott, dobogós pozícióban találta magát.

Mindeközben Hamilton, Raikkönen (kétszer is!) és Massa (harmadik alkalommal) is kirándult a pálya szélén – a későbbi futamgyőztesnek ez volt az egyetlen megingása ezen a viharvert délutánon. Barrichello még Heidfeldet is megelőzte, és húsz másodperces előnye tudatában jött vissza kerékcserére és tankolásra – igaz, ez visszadobta őt a harmadik helyre, de talán csak Hamilton volt boldogabb nála a verseny után.

Az eső elállt, a száradó pályán azonban Massa a verseny vége felé még kétszer is megpördült, így senki sem lepődött meg azon, hogy a vb egyik legnagyobb esélyese utolsóként, a 13. pozícióban végzett. Az utolsó körök Kovalainen, Raikkönen és Alonso csatájáról szóltak, és több helycserét követően végül a Ferrari finnje lett a legjobb közülük – igaz, nem úgy képzelte el futamát, hogy körhátrányban végez a 4. pozícióban. Lewis Hamilton élete legjobbjaként aposztrofálta első Brit Nagydíjon aratott győzelmét, melyet 68 másodperces előnnyel húzott be Heidfeld előtt – az 1995-ös Ausztrál Nagydíj óta a legnagyobb különbséggel. 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: