A 2004-es szezon 10. állomásánál járunk Magny-Cours-ban, és mivel Michael Schumacher az előző kilencből nyolcat megnyert, már senki számára nem volt kérdés, hogy a domináns Ferrari újabb bajnoki címekkel fogja zárni az évet. A fókusz a riválisok számára áthelyeződött arra, hogy egy-egy futamon sikerüljön kijátszaniuk a domináns sikercsapatot. Eddig ez csak a Renault-nak és Jarno Trullinak sikerült Monacóban, de talán ott sem lett volna ilyen könnyű dolguk a német kiesése nélkül.
A Renault hazai pályán is tett egy kis lépést efelé, amikor Fernando Alonso révén elorozta a pole-t Schumacher elől, de ez korábban is megtörtént már a némettel a szezon során, aki bizonyította, hogy a harmadik rajtsorból indulva is képes kényelmes győzelmet aratni. Ám a spanyol a rajtnál is az élen maradt, és amikor a bokszkiállások első köre után is megtartotta a vezetést, a Ferrarinál beindult a fejszámolás. Egyértelművé vált a csapat számára, hogy a német nem tud elég közel kerülni az előzéshez, ami egyébként is nehézkes a pályán, így kezdésnek korábbra tolták a kerékcserék idejét, mint az optimális lenne.
Elsőre csak úgy tűnt, hogy egy egyszerű elcsúsztatott taktikával próbálkoznak, ám amikor Schumacher a 70 körös versenynek a 42. körében már harmadik alkalommal kanyarodott be a bokszba, egyre többen kezdték gyanítani, hogy itt valami nagyobb dolog van készülőben. Amikor valamivel később Alonso is kiállt harmadik tankolására, már a hatszoros bajnok mögé jött vissza, Schumacher pedig legjobb formáját előhúzva az élen, könnyebb autójával már képes volt akkora előnyt kiautózni, hogy abba beleférjen egy a szerelőinél tett újabb látogatás az 59. körben.
A német az élen tért vissza a pályára a hajrára, jóval Alonso előtt, innen pedig nem is volt kérdés, hogy azévi 9. győzelmét is behúzza. A taktikai döntés természetesen Ross Brawn érdeme volt, a négykiállásos taktika pedig különlegességnek számított, hiszen az F1 történetében soha nem nyertek még futamot ennyi tervezett bokszlátogatással. Pár évvel később, a Pirelli 2011-es érkezése után persze egy időre ez már általános jelenséggé vált...
A Ferrarinak 2004-ben egyébként is minden sikerült, amit bizonyított, hogy Magny-Cours-ban nem csak az első, de a harmadik helyért is pofátlan módon győzték le a Renault-t. Persze ez utóbbi már teljes mértékben Jarno Trulli sara, aki azt követően, hogy erős rajtja után végig őrizte a dobogó pozíciót, az utolsó kör utolsó kanyarjaira aludt el, és a kelleténél egy árnyalatnyival korábbi fékezéssel lehetővé tette Rubens Barrichello számára a támadást, aki a belső ívre szemfülesen bebújva át is vette a pozíciót, amit aztán úgy ünnepelt, mint egy győzelmet. Trulli pedig utoljára szerzett pontot a Renault-val, majd hamarosan meg is romlott a viszonya a csapat vezetőségével...
