A Red Bull pénteki bejelentését követően már hatra nőtt a nevezők száma a 2026-os motorbeszállítókat illetően, eközben pedig Andrettiék is minden követ megmozgatnak, hogy a General Motors támogatásával részesei lehessenek a száguldó cirkusznak.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a Formula-1 1950 óta íródó történelmében ki építette meg a legrosszabb motort. Ennek próbált utánajárni az F1i oldala, akik összegyűjtötték a tíz legrosszabb konstrukciót az F1 történetéből. Kétrészes cikkünk második felében az ötödiktől az első helyezettig vesszük át a valaha volt legrosszabb erőforrások dicstelen listáját. A lista első felét ide kattintva tekinthetitek meg!

A valaha volt legrosszabb F1-es motorok

5. Zakspeed 1500/4, 4 henger turbótechnológia, 1,5L (51 verseny, 2 pont)

Erich Zakowski talán túlzottan is optimista volt, mikor elindította a Zakspeed csapatát a Formula-1-ben, hiszen a német saját maga tervezte a karosszériát és a motort is az 1985-ös szezonra. A kompresszoros négyhengeres világban nagyon otthon érezhette magát a csapat, ezért is volt csalódás, mikor a vállalhatónál többször engedte ki magából a fehér füstöt az F1-ben. A turbómotorok 1989-es betiltásával együtt Zakowski úgy döntött, hogy nem gyárt többé motorokat, azonban tortúrája ezzel még nem ért véget...

4. Yamaha OX88, V8 3,5 L (2 verseny, 0 pont)

...ugyanis 1989-ben a Yamaha erőforrását kezdték el használni, ami még a saját gyártású motorjaiknál is nagyobb katasztrófa volt: mindössze két versenyre tudta kvalifikálni Bernd Schneider az autót - Aguri Suzukinak ez egyszer sem sikerült -, de mindkettőn technikai hiba miatt ki is esett a német. Egy év szünetet követően a Brabham, majd a Jordan is használni kezdte a japánok V12-esét, de csak néhány pontszerzésre futotta tőlük, majd a V10-es motorokkal a Judd már sokkal versenyképesebbnek bizonyult, mielőtt a Yamaha feladta volna az F1-es küzdelmet.

3. Porsche V12 3,5 (4 verseny, 0 pont)

A Footwork Arrows csapata vérmes reményekkel vágott neki az 1991-es szezonnak, miután a stuttgarti óriás visszatért a Formula-1-be. Azonban talán még csalódni sem tudtak akkorát, mint amekkora bukás volt a történet. Az előző évtizedben fejlesztett dupla V6-os nehéz volt és megbízhatatlan. A szezon hatodik versenyén, Mexikóban négy(!) Porsche-motor mondta föl a szolgálatot a Peraltada kanyarban, ami után a csapat inkább a Cosworth motorjaival fejezte be a szezont. A legfájóbb az egészben az, hogy a motort az a Hans Metzger tervezte, aki a McLaren TAG Turbo motorjainak volt az atyja, amivel több vb-címet zsebeltek be a wokingiak.

2. Subaru 1235, 12 henger, lapos motor, 3,5L (0 verseny)

A japán gyártó azzal vétett óriási hibát, hogy megbízott egy olasz alvállalkozót, Carlo Chitit, az Alfa Romeo 12 hengeres lapos motorjának atyját, hogy tervezzen egy ugyanilyet a Subarunak is a Motori Moderni nevű üzemében. Egy rövid Minardi-tesztet követően a motor végül Bertrand Gachot Colonijában kötött ki 1990-ben, ám soha nem tudta magát kvalifikálni egy versenyre sem. A motornak nem volt ereje, széles volt, mint egy pingpongasztal. Az Arrows talán róluk vett példát a következő szezonban, hiszen ők is inkább egy V8-as Cosworth-szal fejezték be az évet.

1. Life F35, W12, 3,5L (0 verseny)

1990 elátkozott év volt a motorgyártók számára. Franco Rocchi korábban a Ferrarinál is dolgozott, és kitartóan hitt a W12-es motor sikerében és abban, hogy össze tudja gyúrni egy V8-as kompaktságát és egy V12-es erejét egyetlen motorba. Nos, nem így lett... Gary Brabham és Bruno Giacoomelli egyetlen árva versenyre sem tudták kvalifikálni az olasz autót, s ők is inkább motort cseréltek év közben, ám a Judd erőforrásaival is általában már péntek reggel véget ért számukra a versenyhétvége.

Ha igazán szereted a motorsportokat, akkor van számodra egy jó hírünk: nemcsak a Facebookon, de már az Instagramon is megtalálsz bennünket. Kövess minket a legjobb képekért az Instán is!