Számtalan rajongó szívét megdobogtatta a brit márka bemutatója a szezon előtt, ekkor leplezték le az idei festésüket is, mely sokak tetszését nyerte el. Utoljára ugyanis zöld autót még az a Caterham delegált a rajtrácsra az előző évtized elején, mely rövid ideig Lotus néven is futott, viszont az utolsó olyan, mely dobogót is szerzett, a Jaguar volt. A csapat a Stewart GP istállójának helyét vette át 2000-ben, a háromszoros világbajnok Jackie Stewart által alapított gárda pedig ugyan szintén elég feltűnő volt a skót kockás dizájnnak köszönhetően, viszont amikor a Ford megvette az alakulatot, akkor már a Jaguar márkáját kezdték el népszerűsíteni, amihez a britek legendás versenyszínét, a zöldet választották.
Bár a nagy márkák hallatán azt hihette volna az ember, hogy nagy potenciál lesz a csapatban, a várt sikerek végül elmaradtak. 2004 végéig élt ezen a néven az alakulat, mielőtt a Red Bull Racing megszületett volna, ez idő alatt pedig két dobogót szereztek, mindkétszer Eddie Irvine révén.
Sebastian Vettel Bakuban szerzett második helye sokak számára okozott nagy meglepetést, ám az sem volt kisebb, amikor az észak-ír pilóta egymást követő két évben tudott pódiumra kerülni a Jaguart képviselve. Voltak persze idők, mikor komolyabban számolni kellett Irvine nevével, így például 1999-ben, amikor Michael Schumacher lábtörése miatt neki kellett betöltenie a vezér szerepét a Ferrarinál. Akkor a világbajnoki címre is esélye volt egészen a szezon végéig, ám a következő évben már a Jaguar Racing tagja volt.
Előbb a 2001-es monacói futamon, majd a 2002-es Olasz Nagydíjon lett dobogós, ami pedig hasonlóság ezek között, hogy mind a két alkalommal korábbi ferraris csapattársa, valamint Rubens Barrichello mögött ért be a célba.
Amíg a csapat elődjének egy győzelem is összejött a rövidke történelme során, addig a Jaguarnak már nem volt ilyen szerencséje.
A győztes szín:
Habár nem voltak túl sikeresek azok a csapatok, melyek a közelmúltban borították zöldbe az autóikat, ez nem jelenti azt, hogy mindegyik elátkozott lenne, mely ezt viselte a történelem során. Ugyan nem végtelen a névsor, de azért fel lehet sorolni pár olyan típust, melyek a legjobbak között voltak a maguk korában.
Az 50-es években a Vanwall is zöldben pompázott és abszolút az élmezőny tagjai voltak. Tony Vandervell munkássága már 1954-ben megmutatkozott a pályán, az első teljes szezont viszont csak egy évvel később futották le. 1957-re érett be igazán a munka gyümölcse, akkor Tony Brooks és Stirling Moss révén háromszor is győzni tudtak, legelőször a Brit Nagydíjon, ahol egy megosztott sikert arattak.
Abban az időben még teljesen megszokott volt, hogy ha úgy hozta az élet és a csapat is úgy látta jónak, át kellett adni az autót a csapattárs számára, azon a futamon pedig Brooks került ebbe a némileg kellemetlen helyzetbe. A döntés végül jó volt, hiszen Moss bár korábban motorhiba miatt kiállni kényszerült, így egy nagyszerű futamot produkált és a csere után a kilencedik helyről tudott győzni. Ők ketten 1958-ban még tovább öregbítették a márka hírnevét, abban az esztendőben végül hat futamot nyertek, igaz, akkor már tényleg egyéniben.
Bár ezek is igazán szép győzelmek voltak, nem szabad szó nélkül elmenni a Lotusok mellett sem. A 60-as évek egyik nagy királya volt a 25-ös modell, mellyel Jim Clark mindkét világbajnoki címét megszerezte 1963-ban és 1965-ben. Előbbi évben hét, utóbbiban pedig hat győzelmet szerzett úgy, hogy mindkét említett idényben tíz futamot rendeztek.
Clark egyébként elképesztő szezont zárt 65-ben, hiszen amellett, hogy megkaparintotta az F1-es vb-címet, még arra is volt ideje, hogy a monacói futam helyett Amerikában vendégszerepeljen az Indy500-on, melyet szintúgy megnyert. Érdekesség ebben, hogy akkor is Colin Chapman egyik versenygépével indult, mely a Lotus 38-as nevet viselte. Történelmet írtak akkor, hiszen előtte soha nem nyert farmotoros autó Indianapolisban, ráadásul igen nagy fölényben voltak szinte végig, Clark ugyanis a verseny 200 köréből 190-ben az élen volt.
Elég magasan van tehát a léc Lawrence Stroll csapatának, ha ezeket a sikereket szeretné felülmúlni a közeljövőben.
