Mille Miglia 1931: 151 csapat indult az ezermérföldes utcai versenyen. A különösen technikás szakasz Bresciától Pármán és Bolognán át az Appennineken keresztül vezetett Firenzét és Sienát érintve egészen Rómáig. Majd visszafelé Perugia és Macerata városán át az Adriai-tenger partján Rimini, Bologna és Verona érintésével vezetett vissza az út Bresciába. Az olasz csapatok egyértelműen előnyben voltak a hazai pálya ismerete és az ellátás okán. „A verseny útvonala tele volt tömve alkatrészraktárakkal,” mondta Rudolf Caracciola visszatekintve. „Nekünk viszont spórolnunk kellett.” Alfred Neubauer csapatvezető mindössze négy depót tudott az útvonal mentén felállítani, hogy a magánversenyzőként érkező Caracciola/Sebastian duót támogassa.
A jármű: hivatalosan a versenyautót ekkor még „SSK Modell 1931” névvel illeték. Az SSKL („Super-Sport-Kurz-Leicht”, azaz Szuper-Sport-Rövid-Könnyű) elnevezés 1932-ben született meg. Az autóból mindössze négy példány készült a legendás S-sorozat negyedik és egyben utolsó modelljeként kizárólag versenypályás használat céljából.
Jelentős ráfordítással a csapatnak sikerült Dr. Hans Nibel vezető fejlesztőt meggyőzniük, hogy a nem éppen modern versenyautót tegye versenyképessé. Speciális, vékony falú csövezéssel és számtalan könnyítő furattal az üres tömeg végül 125 kilogrammal 1352 kilogrammra csökkent. Emellett a 7069 köbcentiméteres hathengeres motort is teljesen átdolgozták. A hozzá kapcsolt Roots kompresszor révén a csúcsteljesítménye elérte a 300 lóerőt. A végsebesség 235 km/h.
A verseny: 1931. április 12-én egészen pontosan 15 óra 12 perckor sorakozik fel járművével Caracciola és Sebastian a rajtvonalra. Az utak szűkösek, számos hegyi átkelővel fűszerezve, így Caracciola csak a verseny vége környékén tud hosszabban padlógázzal száguldani. A vékony termetű pilóta látszólag könnyedén bánik a nehéz Mercedes-Benz versenyautóval. „Tizenhat órán át ültem a kormány mögött, tizenhat órán át száguldottunk keresztül-kasul Olaszországon, olykor a fényszóró csekély fényében tapogatózva éjjel, hogy aztán vakító napsütéssel köszöntsön minket a reggel. (…) Tizenhat órán át fogalmam sem volt a több száz járműből álló, óriási mezőnyben, hogy tulajdonképpen hol is állunk.” A bresciai befutóra Caracciola így emlékszik: „A célban Alfred Neubauer szinte kiugrott a bőréből, teljesen őrült táncot járt. Mi történt? Először fogalmam sem volt, de lassan leesett: megnyertem az ezer mérföldes versenyt.” A pilóta mögött 31 olasz származású versenyző ért célba, mielőtt a következő külföldi duó (Graham/Paige) befutott.
Az 1931-es nehéz esztendő: a New York-i tőzsde 1929 októberi összeomlása drámai következményekkel járt a világgazdaság számára, amelyet az autóipar is megszenvedett. Németországban például az 1929-es 139.869 példány helyett csupán 88.435 autó készült, majd mindössze 64.377 az 1931-es évben. Ezzel együtt az akkori Daimler-Benz AG bevétele is körülbelül a felére csökkent. A vezetőség számára nem is volt kérdés: a gazdasági helyzetre való tekintettel leállították 1930-ban a vadonatúj „Rennwagens Modell 1931” versenyautó-projekt fejlesztését. Annak ellenére, hogy 1930-ban megnyerte az Európai Hegyi Bajnokságot, Caracciola gyári pilótaként megkapta felmondását. Szerencsére Alfred Neubeuernek sikerült megállapodnia vele, hogy a gyártó mérsékelt támogatása mellett egy SSKL versenyautóval elinduljon az ezermérföldes versenyen. Így Caracciola elköteleződött a Daimler-Benz mellett az 1931-es szezonban, amely ugyan a terveknél szerényebben alakult, de tizenegy rajttal tizenegy győzelmet hozott.
Rudolf Caracciola: a Mercedes-Benz gyári pilótája az első Ezüst Nyíl korszak sztárja lett az 1930-as években. 1935, 1937 és 1938 egyaránt Grand Prix Európa-bajnoki címet hozott a számára, amely megfelel az 1950 óta létező Formula 1 világbajnokságon aratott győzelemnek. Ezenkívül háromszor lett az Európai Hegyi Bajnokság első helyezettje Mercedes-Benz versenyautókkal. Caracciola 1901. január 30-án született Remagenben és 1959. szeptember 28-án, mindössze 58 éves korában hunyt el,.
Ezer olasz mérföld: az örökkévalóság abszolút Mille Miglia rekordját Stirling Moss és Denis Jenkinson tartja. Mercedes-Benz 300 SLR (W 196 S) versenyautójukkal a híres utcai versenyt 1955-ben 10 óra, 7 perc és 48 másodperc alatt nyerték meg. 157,65 km/h-s átlagsebességük azóta sem talált legyőzőre – igaz, 1957-ben rendezték meg az utolsó eredeti Mille Migliát. A leállításhoz számos súlyos baleset vezetett. 20 évet kellett arra várni, hogy hasonló léptékű rendezvényként a megmérettetés újraszülessen: azóta is nagy népszerűségnek örvend a klasszikus autók kedvelőinek körében. A rajvonalra olyan járművek sorakozhatnak fel, amelyek az eredeti Mille Miglián 1927 és 1957 között részt vehettek. A mai rendezvényeken több mint 400 történelmi jármű indul, látványukat pedig sokszázezren élvezik a verseny útvonala mentén. A Mercedes-Benz globális autóipari partnerként támogatja rendszeresen a rendezvényt, híres klasszikusokat és neves pilótákat indítva.
Sajtóvisszhang: 1931/9-es kiadásában a neves „Allgemeine Automobil-Zeitung” Caracciola sikerének az akkori kor szellemében állított emléket: „A német birodalmi lapokon a német autógyártás újabb sikeréről számolhatunk be. Mi tisztelettel azon a véleményen vagyunk, hogy nem szabad általánosítani. Ez a Mercedes-Benz sikere volt, mivel a Mercedes-Benzen kívül egész Németországban nincs másik autómárka, amely képes lenne rajthoz állni egy nagy nemzetközi versenyen. […] A versenyről mindenki úgy gondolkozik, ahogy akar, így pedig a márka győzelme a legjobb reklámnak számít, amelynek híre a verseny után néhány órával már bejárta a világot.”
Az idei évben a Mille Migliát 2021. június 16. és 19. között tervezik lebonyolítani.
