A mezőny jelenlegi leggyengébb csapata a Williams, ám az istálló számos világbajnokot adott a ’80-as és ’90-es években a Formula-1-nek. Az sem volt azonban ritka jelenség, hogy az összetett győztes kénytelen volt elhagyni a gárdát, mivel Frank Williams nem tartott tovább igényt a szolgálataira. Nelson Piquet, Nigel Mansell és Alain Prost után Damon Hill sem maradt a csapatnál.
Hill és Michael Schumacher küzdelme legendássá vált a száguldó cirkuszban, 1994-ben és 1995-ben is a német vitte el a pálmát, Hill-lel pedig elégedetlen volt a csapatfőnök. Bár csak az 1996-os idény zárófutama előtt tudta meg, hogy útilaput kötnek a talpára, a brit úgy véli, csapatfőnöke már jó egy évvel korábban eldöntötte, hogy 1997-ben már nem szeretné a Williamsnél látni.
„A Japánban megszerzett világbajnoki cím okozta öröm keveredett némi szomorúsággal, amikor kiszálltam az autóból, mivel tudtam, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a Williamsnél vezethettem. Nehezen akartam elhinni, csak arra gondoltam, milyen furcsa ez a világ” – nyilatkozta Damon Hill az Auto Motor und Sport című lap videóinterjújában.
„Korábban úgy láttam a helyzetet, hogy ha meg akarom tartani az ülésemet a csapatnál, akkor nyernem kell. Az viszont elég bizarr érzés volt, hogy még akkor sem maradhatok, ha győzök. Sajnos elég naivan álltam hozzá a tárgyalásokhoz és a körülöttem levők sem adtak megfelelő tanácsokat, ezért gyorsan lekaptak engem a sakktábláról.”
„Most, hogy a Skynál dolgozom (állandó utazó riporterként), sokkal jobban rálátok utólag, hogyan is működik a Formula-1 és mi és hogy történhetett akkoriban. Úgy vélem, az történhetett, hogy a csapat előre tudta, hogy új motorszállítót kell keresnie. Már ekkor zajlottak a tárgyalások a BMW-vel és valószínűleg egy német pilótát szerettek volna a csapatnál tudni, hogy biztosan megköthessék a szerződést.”
„Szerintem Frank (Williams) már 1995-ben aláírhatott jó előre Heinz-Harald Frentzennel, Jacques Villeneuve csak ezután tűnt fel a színen. Úgy gondolom, a csapatfőnök Villeneuve-vel és Frentzennel is élő szerződéssel rendelkezett ’97-re és ebből már nem is tudott volna kilépni. Aztán hirtelen nagyon jól ment nekem a szekér ’96-ban és esélyes, hogy azt gondolta magában, ó Istenem, most mit csináljak? Szerintem megpróbált alakítani a szerződéseken, de már nem tudott.”
„Hogy miért mentem az Arrowshoz? Mert ez volt az egyetlen csapat, amelyikkel egyéves szerződést köthettem, mindenki más két évre akart velem aláírni. Én viszont stratégiailag igyekeztem előregondolkodni, tudtam, hogy Adrian Newey a McLarenhez megy, én pedig ’98-ra szerettem volna hozzájuk aláírni.”
„Az kiváló lett volna, ez volt a tervem, az külön fantasztikus lehetett volna, ha az Arrowsnál is jól mentek volna a dolgok. Azon munkálkodtam egész évben, hogy a McLarenhez kerülhessek, de Ron Dennisszel nem jöttem ki sehogy. Emiatt pedig a szerződési ajánlat, amit a csapattól kaptam, borzalmas volt.”
„Ha annyira akartak volna, nem így állnak hozzám, nagyjából az jött le a tervezetből, hogy próbaidőszakot kaptam volna és ha szerintük is jól teljesítek, akkor kapok fizetést. Ezen azért kiakadtam, hiszen világbajnok voltam! Szerintem az egészet csak azért csinálta, hogy felbosszantson, ez pedig sikerült is. Ekkor mondtam azt, hogy viszontlátásra. Igaz, ezzel el is dobtam magamtól az utolsó lehetőséget, hogy újra világbajnoki címet nyerjek.”
Hill végül még két évet eltöltött a Jordan istállónál, ahol 1998-ban megnyerte a Belga Nagydíjat. Karrierjét a következő év végén fejezte be, 115 futammal és huszonkét futamgyőzelemmel a háta mögött.