2004 – Japán Nagydíj
Az első csúsztatás hasonlított a leginkább a jelenlegi helyzetre. Szintén Suzuka, szintén tájfun – a Ma-on –, és szintén már pénteken megszületett döntés. A szombat szabadedzésestül, mindenestül kimaradt, a vasárnap reggel rendezett időmérőt pedig Michael Schumacher nyerte. A szezon utolsó előtti állomására már rég hétszeres világbajnokként érkező német aztán a már száraz futamot is behúzta. A simán lezajló hétvégének azonban messzebbre mutató következményei lettek…
2005 – az Ausztrál Nagydíjtól a Monacói Nagydíjig
A sorozat, ami kilóg a listából, hiszen ezeken a futamokon nem kényszerből, hanem szánt szándékkal került az időmérő vasárnap délelőttre. Miután az előző évi suzukai hétvége bizonyította, hogy a vasárnap délelőtti esemény is egy életképes megoldás (a 2003 végével beszüntetett warm-up intézménye amúgy sem volt még olyan régi emlék), és egyébként is fel akarták pezsdíteni valahogy az egykörös szabály szerint futó időmérőket, furcsa rendszer született: a szombati időmérő után egy újabbat rendeztek vasárnap délelőtt, és a pilóták két körének összegéből született meg a rajtsorrend. Hat futamot élt azonban meg ez a formula, mert elég hamar bebizonyosodott, hogy nem igazán közönségbarát. Az még hagyján, hogy furcsán nézett ki, amikor 3 perc 10 másodperces időkkel lehetett pole-t szerezni, de a vasárnap délelőtti F1-nézéshez nem nagyon idomultak a rajongók és a tévétársaságok sem, azaz kevesekhez jutott el a rajtsorrendről döntő felvonás. Monaco után vissza is tértek a csupán szombat délutáni kvalifikációhoz.
2010 – Japán Nagydíj
A második eső miatti csúsztatás helyszíne szintén Suzuka volt, ráadásul ugyanúgy október 9-ére esett a szombat, mint hat évvel korábban. Ezúttal viszont nem volt korán életbe léptetett vészforgatókönyv: a mezőny nekikezdett a szombati munkának, de nem sok sikerrel. A harmadik edzésen csak ketten futottak mért időt, a kvalifikációt pedig többször csúsztatták, mire az FIA végül elhatározta, hogy nem várakoztatja tovább a versenyzőket, vasárnapra időzíti át az eseményt. Végül a száraz időmérőt és futamot is Sebastian Vettel nyerte.
2013 – Ausztrál Nagydíj
Ez a melbourne-i szezonnyitó volt a „fél” a bevezetőben említett számban, mint az egyetlen időmérő, amit nem ugyanazon a napon fejeztek be, mint amelyiken elkezdték. Ez a szombat is a hosszas halogatásokról maradt emlékezetes, ám a kvalifikáció első szakaszát, a Q1-et végül megrendezték, csak a másik kettő csúszott át vasárnapra, amikor hat versenyzőnek már nem kellett pályára lépnie, tizenhatnak viszont még igen. A száradó pályán zajló időmérőn Vettelé lett a pole, a száraz versenyt viszont meglepetésre már Kimi Raikkönen nyerte a 7. helyről.
2015 – USA Nagydíj
Aki látta, talán a „táncolós időmérőként” emlékezik rá, amelyen a zöld jelzésre való kilátástalan várakozás során a versenyzők és a csapattagok különféle őrült tevékenységekkel szórakoztatták a nézőket a bokszutcából – egyesek papírhajókat úsztattak az áramló vízen, de a Red Bull párosa, Daniel Ricciardo és Danyiil Kvjat például táncra is perdült. Már a péntek is nagyon viharos volt, itt a második edzés maradt el, majd a szombati harmadikon ugyan mindenki futott egy-két épkézláb kört extrém esőgumikon, de az időmérő menetrend szerinti megrendezésére már nem nyílt esély. Az átütemezett, továbbra is esős vasárnapi felvonásban Nico Rosbergé lett a pole, majd a száradó pályán rendezett futamon Lewis Hamilton elhappolta előle a győzelmet, így megszerezve harmadik világbajnoki címét.
