Nem éppen ritka jelenség az elmúlt évtizedekre visszatekintve, hogy egy óriási tehetségnek kikiáltott pilóta a Formula-1-ben nem találja a ritmust. Ugyanakkor olyannal is találkozhattunk, akik kisebb istállóknál kirívóan jól teljesítettek, majd amint megkapták életük lehetőségét egy igazán erős gárdánál, egyáltalán nem éltek az eséllyel. Ezek közül emelünk ki most hatot az elmúlt harminc évből.
Giancarlo Fisichella
A Formula-1-ben huzamos ideig jelen levő olasz egyértelműen a listára kerül. Az 1990-es évek közepén a jövő világbajnokának tartották, a Formula-1-ben a Minardinál kezdte pályafutását. 1997-ben máris megszerezte őt a dinamikusan fejlődő Jordan-Peugeot és kevés híján versenyt is tudott nyerni a közepesen erős gárdával.
Ezután a Benettonhoz került, de pechjére az istálló éppen leszálló ágban volt, de így is számos dobogót szerzett az ott töltött évek alatt. Rosszul időzített a Jordanhez való visszatérésnél, a pénzügyileg egyre gyengébb lábakon álló csapat ugyanis jelentősen visszaesett, de óriási meglepetésre így is sikerült megnyernie a 2003-as, kaotikus Brazil Nagydíjat.
Egy évnyi sauberes kitérő után a gyári Renault csapott le rá, ám a két világbajnoki címet is szerző Fernando Alonso látványosan elhomályosította a két közös esztendő alatt. A spanyol tizennégy, az olasz két sikert aratott és a világbajnoki összetettben is mélyen mögötte végzett. Még a gyenge Force Indiánál is volt egy hatalmas dobása 2009-ben, amikor Belgiumban pole-pozíciót szerzett, majd a versenyen is éppen csak kikapott a futamgyőztes Kimi Raikkönentől. Ezután a Ferrarinál újra bizonyíthatott a szezon utolsó harmadában (a rendkívül gyengén muzsikáló Luca Badoert váltotta, aki a sérült Felipe Massát helyettesítette), de még pontot sem sikerült szereznie. Élcsapatoknál egyszerűen nem ment Fisichellának, igaz, 2009-ben a Ferrari sem volt éppen a csúcson.
Heikki Kovalainen
A juniorsorozatokban villogott a fiatal finn, 2007-re pedig Fernando Alonso helyére került a Renault-hoz. Balszerencséjére az istálló látványosan visszaesett, de így is stabil pontszerzőnek számított, dobogóra is állhatott, a pontversenyben Giancarlo Fisichella előtt végzett. A következő évben a McLarentől viharos körülmények között távozó Fernando Alonsót váltotta (ahogy a Renault-nál is) és Lewis Hamilton csapattársa lett.
Csak elvétve sikerült jó formát mutatnia, Lewis Hamilton mögött látványosan elmaradt, két év alatt egyetlen futamgyőzelmet aratott, 2008-ban Magyarországon, de ott is csak azért érhetett a dobogó tetejére, mert Felipe Massa motorja néhány körrel a leintés előtt vezető helyről megadta magát. 2009-ben alulmúlta még a gyengének mutatkozó McLarent is, mindössze a pontverseny 12. helyén végzett.
Ezután került az újonc Lotus (később Caterham) istállóhoz, ahol ugyan a gyenge autóval pontot nem szerzett, de a három sereghajtó gárda hat pilótájából messze ő nyújtotta a legjobb teljesítményt. 2013-ban a hátsérüléssel küzdő Kimi Raikkönen helyettesítésére kérték fel a (másik) Lotusnál, az autó futamgyőzelemre és rendszeres dobogós helyekre volt hivatott. Kovalainen azonban megint alaposan mellé trafált, a két futam egyikén sem került még a legjobb tízbe sem, ezzel pedig elriasztotta magától a lehetséges érdeklődőket, gyakorlatilag le is zárta Formula-1-es pályafutását.
Ivan Capelli
1987 és 1991 között a March, később Leyton House néven induló gárdát erősítette. A nem éppen acélos istállónál rendkívül erősnek bizonyult, remekül kihozta a maximumot a fiatal Adrian Newey által tervezett Formula-1-es autókból. 1988-ban a Portugál Nagydíjon a verhetetlennek számító Ayrton Sennát is megelőzte és második lett Alain Prost mögött, míg 1990-ben csak egy apróbb motorhibának köszönhette, hogy nem elsőként (hanem másodikként) intették le Franciaországban, ismét Prost mögött.
A nagy lehetőség 1992-ben jött el, amikor is a Ferrari szerződtette. Ami ezután jött, arra senki nem számított. A Scuderia fennállása egyik leggyengébb szezonját teljesítette, az autó lassú volt és megbízhatatlan, de még ezt is sikerült alulmúlnia Ivan Capellinek, aki egyáltalán nem tudta tartani a lépést Jean Alesivel, sőt, rengeteg kiesése volt vezetői hiba miatt. Mindössze három pontocskát kapargatott össze, miközben francia csapattársa kétszer azért dobogóra állhatott. Az utolsó két versenyre lecserélték az olaszt honfitársára, Nicola Larinire. Capelli teljesen szétesett eddigre, a Jordan ugyan leszerződtette a következő évre, de az első versenyhétvégék harmatos (volt, hogy még kvalifikálni sem tudta magát) teljesítménye után végleg távozott a száguldó cirkuszból a sokkal többre hivatott Capelli.
