A manapság már stewardként, vagy szakértőként dolgozó Mika Salónak ígéretes F1-es pályafutást jósoltak, amikor 1990-es évek még Mika Hakkinennel vívott éles csatát a Formula-3-ban. Sokáig nem kapott azonban ehhez megfelelő autót a királykategóriában, egészen 1999-ig és Michael Schumacher lábtöréséig kellett erre várnia - akkor beülhetett a Ferrariba a német helyére. Az első futama még nem sikerült a legjobban, Németországban viszont már legyőzte az időmérőn csapattársát, Eddie Irvine-t, a negyedik helyről rajtolhatott - és akkor jött az a futam, ami jelentősen meghatározza Salo pályafutását.
"Jót mentem az időmérőn, de igazából már akkor tudtam, amikor még egy métert sem tettem meg, hogy milyen szituáció alakulhat ki és hogy meg kell tennem, amit meg kellett tennem. Azért voltam ott, hogy segítsek Eddie-nek és a csapatnak világbajnoki címet nyerni. A rajtom azonban jól sikerült, már másodikként fordultam az első kanyarban, Mika vezetett és kezdtünk elhúzni a többiektől. Olyan volt, mint régen, a Formula-3-ban" - emlékezett vissza Salo a Formula-1 hivatalos weboldalának adott interjújában.
"A bokszban megelőztem Mikát, előtte voltam, amikor felrobbant a gumija és kiesett. Szóval az élen álltam, méghozzá teljesen egyedül, de már mielőtt Mika kiesett, kaptam egy üzenetet a bokszból... a célegyenesben láttam messze mögöttem egy piros autót, majd meghallottam Ross Brawn nyugodt hangját, amint arra kér, hogy lassítsak. 'Ne túl gyorsan ebben a körben, Mika'. Ez így is felhúzott" - mesélte a finn.
"Aztán Eddig megelőzött, de nagyon lassan ment, én pedig folyamatosan mondogattam a csapatnak, hogy sürgessék, mert Frentzen egyre közelebb ért hozzám. 'Tudnátok szólni Eddie-nek, hogy menjen gyorsabban? Mert beragadtam'. Aztán egy kicsit gyorsított..." - folytatta Salo, akinek Irvine hálája jeléért átadta az első helyért járó trófeát a dobogón.
"Igazából hazavittem az első és a második helyért járó kupát is, majd Eddie pár héttel később felhívott, hogy elkérheti-e a második helyért járót. Azt elküldtem neki."
Egy kicsit azért sajnálja a dolgokat, hiszen több esélye nem nyílt F1-es futamot nyerni. "Akkoriban nem így gondoltam erre, úgy voltam vele, hogy ez a munkám, így alakult, ez egy csapatsport. Más futamokat is feláldoztam abban az évben, Spában is könnyedén dobogóra állhattam volna, de inkább elvettem a gázt. Viszont amikor Eddie végül mégsem nyerte meg a világbajnokságot, egy kicsit szomorú voltam, mert így igazából mégis megnyerhettem volna a német futamot."