A legtöbb rajongónak eszébe jut, hogy Michael Schumachernek is sikerült pályafutása első teljes szezonjában győznie Belgiumban, de mivel 1991-ben már részt vett hat versenyen a szezon második felében, így nem tekinthető újoncnak. Kilenc pilótának azokban klasszikus értelemben is sikerült első évadjában futamot nyernie.
1950-ben kezdődött a Formula-1 története, így akik itt nyertek, nyilvánvalóan első szezonosok is voltak egyben. Érdekes módon azonban ez (az Indy 500-at leszámítva) csak két versenyzőnek sikerült, Giuseppe Farinának (aki abban az évben világbajnok is lett), valamint a később ötszörös bajnokká vált Juan Manuel Fangiónak. Mindketten három-három sikert könyvelhettek el.
1961-ig kell visszamennünk a következő, első évados győzteshez, Giancarlo Baghettihez. Érdekes, hogy élete első nagydíját megnyerte, utána még 1967-ig versenyzett, de már dobogóra sem tudott többé állni. Baghetti sikeréhez képest négy évvel később Jackie Stewart robbant be egy futamgyőzelemmel. Abban az évben Jim Clark legyőzhetetlennek bizonyult, a repülő skót és Graham Hill mögött végül a harmadik helyet szerezte meg összetettben Stewart.
1970-ben hódított az új hullám, ugyanis hosszú szünet után ketten is újoncként ünnepelhették első győzelmüket. A svájci Clay Regazzoni és a brazil (későbbi kétszeres világbajnok) Emerson Fittipaldi is csodálatosan kezdték karrierjüket. Előbbi az összetettbeli harmadik helyezését úgy szerezte meg, hogy csak az évad ötödik nagydíján csatlakozott a Formula-1-hez, Fittipaldi pedig a hetediken.
Itt egy huszonhat éves szünet következett, mielőtt színre lépett Jacques Villeneuve. Kis híján megnyerte élete első futamát, az végül technikai hiba miatt nem sikerült, de így is négy futamgyőzelemmel vétette észre magát és az utolsó versenyig harcban volt a világbajnoki címért, amit végül elvesztett Damon Hill ellen. A remek kezdést 1997-ben bajnoki címmel fejelte meg, ám itt hirtelen megfeneklett pályafutása és soha többet nem tudott győzni 2006-os távozásáig.
Nem sikerült igazán kifutnia magát a néha kissé forrófejű kolumbiai tehetségnek, Juan Pablo Montoyának sem. 2001-es debütálásakor egy nagydíjgyőzelmet aratott Monzában, amit még négy másik követett 2005-ig. Kétszer végzett bronzérmes pozícióban év végén, de ennél többre nem futotta, 2006-ban pedig év közben végleg távozott a száguldó cirkuszból.
Akinek pedig leginkább bejött a Formula-1 már a kezdetektől, az a négyszeres világbajnok Lewis Hamilton. 2007-es debütálásakor négy nagydíjon vitte el a pálmát, kevés híján a végső győzelem is meglett. Bár neki állt a zászló, végül mégis egy ponttal lemaradt Kimi Raikkönen mögött minden idők egyik legszorosabb világbajnoki hármas versengésében (Fernando Alonsóval és Raikkönennel). Hamilton 2008-ban, 2014-ben, 2015-ben és tavaly zsebelte be bajnoki címeit, már 62 futamgyőzelemnél jár és mivel még mindig fiatal, jócskán növelheti ezek számát.
A bravúros sikerek mellett nem törpülhet el az a tény sem, hogy Ferrari, Lotus, Williams és McLaren volt szükséges ezekhez az azonnali sikerekhez, a legtöbb versenyző azonban igen ritkán kezdi pályafutását győzelemre esélyes autóval. Nekik összejött és éltek is a lehetőséggel. Ha Fernando Alonso nem Minardival, Kimi Raikkönen pedig nem Sauberrel indít, könnyen lehet, hogy ők is szerepelnének a listán.
