A szakértők és a szurkolók is leginkább a kemény csatákat, oda-vissza előzgetéseket hiányolják a száguldó cirkuszból, minden a spórolásról szól, előzést pedig leginkább csak DRS segítségével láthatunk. Ebben a csokorban azonban csak óriási harcok vannak, kiváló versenyzők kiváló küzdelme az elmúlt évtizedekből, a teljesség igénye nélkül.
1979-ben, Franciaországban megszerezte első győzelmét, az akkor még csak bő két éve fejlesztett (és nagyon mélyről induló, korábban nevetség tárgyát képező) turbómotoros Renault, Jabouille vezetésével. A második helyért pedig öldöklő csata alakult ki a ferraris Gilles Villeneuve és a másik Renault, René Arnoux között. Oda-vissza előzgették egymást, többször is összekoccantak az autók. Végül a kanadai került ki győztesen, övé lett az ezüstérem.
1983-ban ismét Arnoux az egyik főszereplő, ám ezúttal Eddie Cheeverrel találták meg egymást Long Beachben. A sors tréfája, hogy ezúttal a francia pilóta vezette a Ferrarit és meg is nyerte a csatát, ezzel a harmadik helyet. Sajnos a Renault nem bírta végig, Cheever sebességváltója nyolc körrel a vége előtt felmondta a szolgálatot.
1990-ben Nigel Mansell és Gerhard Berger ölre menő küzdelme bizonyára sokunkban megmaradt. A klasszikussá váló, döntő előzést Mansell egy egészen lehetetlen helyen, a mexikói pálya eredeti vonalvezetésének utolsó, elnyújtott, gyors jobbkanyarjában vitte véghez, második hely lett a jutalma. Mindezt alig több, mint egy körrel a vége előtt mutatta be.
Nektek is hiányoznak az ilyen jellegű küzdelmek?
