1977-ben forradalmian új technikát próbálgatott a francia gyári istálló. Az évad utolsó öt versenyére nevezett a Renault Elf csapat egyetlen pilótával, Jean-Pierre Jabouille-vel. Az RS01 egy V6-os (Gordini) turbómotort rejtett magában, ami egyedülálló volt akkoriban. Sőt, további innováció volt, hogy először használtak radiál abroncsokat, a Michelin jóvoltából.
Borzasztóan megbízhatatlannak bizonyult az új technológia, mind az öt versenyen kiállni kényszerült Jabouille, a riválisok élcelődtek is a Renault-n és „sárga teáskannának” nevezték állandó gőzölgése miatt. Még a következő évad sem lett sikeresebb, tizenkét indulásból kilenc kiesés. Az első, értékelhető célba érés Monacóban történt, amikor is a francia pilóta tizedikként szelte át a célvonalat.
A turbófeltöltő fejlesztése meghozta az áttörést a szezon vége felé. Jabouille negyedikként végzett Watkins Glenben. De az igazi siker 1979-ben érkezett el. Már a Dél-Afrikai Nagydíjon pole-pozíciót ünnepelhetett az immáron kétversenyzős istálló, ugyanis csatlakozott a gárdához René Arnoux is.
Az RS10 valóban gyorsnak bizonyult, a korábbi szenvedés után a mezőny elején találta magát a francia csapat. Hazai versenyén, Dijonban kibérelte az első rajtsort, Jabouille pedig a győzelmet is megszerezte és Arnoux is dobogóra állhatott. 1980-ban Ausztriában ismét elsőként intették le a Renault-t, a riválisok pedig igen gyorsan belátták, tévedtek, a turbóé a jövő.
A következő években lassacskán turbóra váltottak az élcsapatok és 1982 után zsinórban hat szezonon át teljes egészében ez a technológia uralta a Formula-1-et, egészen 1988 végi betiltásáig. A BMW, a Porsche és a Honda nyert világbajnoki címeket, míg a Renault és a Ferrari futamgyőzelmekig jutott. 2014 óta újra a turbómotorok vannak jelen a Formula-1-ben, egyelőre mind a négy szezont a Mercedes nyerte. Vajon mikor áll be ebben változás?
