Meglepő módon Mario Andrettinek kellett a legtöbbet böjtölnie első két győzelme között. 1971-ben többször is rajthoz állt a Ferrarival, dél-afrikai bemutatkozásakor azonnal győzni is tudott, ám utána hosszú szünet. Egészen 1976-ig, az emlékezetes Hunt-Lauda vb-döntőig kellett várnia a második győzelemig, majd 1978-ban már a világbajnoki címet is bezsebelte. A két siker között eltelt idő 5 év, 7 hónap és 18 nap!
A második helyre John Watson ért fel. Először 1976-ban, Ausztriában intette le elsőként a kockás zászló a brit versenyzőt. Utána a Brabhamnél, majd a McLarennél próbált szerencsét. 1981-ben a Brit Nagydíjon végre újra érte szólt a himnusz, ez bizony majdnem 5 év volt, pedig közben is többször dobogóra állhatott.
Clay Regazzoni hosszúnak mondható pályafutása során 132 alkalommal állhatott a rajtrácsra, a Ferrari, a Shadow és a Williams istálló színeiben versenyzett. Első futamgyőzelmét 1970-ben, Olaszországban aratta, a versenyhétvége azonban Jochen Rindt, posztumusz világbajnok halálos balesete miatt maradt emlékezetes. Regazzoni számos dobogós helyet szerzett még a Ferrarival a következő években, de győzelmet nem. Egy BRM-es kitérő után újra a Scuderia színeiben ért fel a dobogó tetejére 1974-ben, Németországban, 3 év, 10 hónap és 29 nap elteltével.
A mexikói Pedro Rodriguez rendkívül tehetségesnek számított a Formula-1-ben, mégis három évet, öt hónapot és öt napot kellett várnia első két győzelme között. Az 1967-es Dél-Afrikai és az 1970-es Belga Nagydíj között. Sajnos a következő évben életét vesztette egy sportautó-balesetben a Norisringen.
Rodriguez mellett Jo Siffert érdemelte ki a maga korában a két legbátrabb versenyző címet. Az 1968-as Brit és az 1971-es Osztrák Nagydíj között 3 év és 26 nap telt el, ez volt pályafutása első két futamgyőzelme. Sajnos Siffert életútja is hasonlóan végződött, mint mexikói kollégájáé, 1971-ben, egy Brands Hatchben rendezett világbajnokságon kívüli versenyen halálos balesetet szenvedett.
