Menjünk vissza 1991-be, a Japán Nagydíjra, ahol is Ayrton Senna pályafutása harmadik világbajnoki címét szerezte meg Nigel Mansell kiesése után a McLaren-Hondával. Az első rajtkockából induló Berger a verseny elején alaposan ellépett Sennától és Manselltől, majd a brit kicsúszása után az újdonsült háromszoros világbajnok rákapcsolt és egyre faragott a hátrányából. Bergernél némi motorhiba is fellépett, így nem is tudott védekezni Senna ellen. Az utolsó körben aztán Senna jelentősen visszavett és az utolsó kanyarban elengedte csapattársát, aki így első győzelmét szerezte a McLarennel. Ron Dennis szerint Senna saját elhatározásból döntött az elengedés mellett, ezzel is megköszönve Berger korábbi két éven át nyújtott segítségét.
1992-ben ismét az a helyzet állt elő, hogy az elsőszámú pilóta (aki addigra már szintén világbajnok volt) engedte el a világbajnokságban gyengébben állót. Az Olasz Nagydíjon Nigel Mansell vezetett a Williams-Renault-val és bár a helyzet szoros volt, mert két másodperccel mögöttük ott lihegett Senna, mégis a verseny közepén lelassított és elengedte maga mellett a hazai közönség előtt versenyző Patresét (a fordítottja szintén megtörtént már abban az évben). Patrese még kemény harcban volt Sennával és Schumacherrel az összetett 2. helyéért, így akarta segíteni olasz csapattársát Mansell. A sors iróniája, hogy az utolsó 10 körben Mansell technikai hiba miatt kiesett, majd az utolsó körökben Patresénél is előjött ugyanaz a probléma a felfüggesztéssel, ő azonban végigszenvedte inkább a kockás zászlóig és egy teljes kört veszítve végül ötödiknek futott be. Mansell megismételte gesztusát a Japán Nagydíjon is, ott már sikerült Patresének győznie.
Egy 1998-as eset eltért az iménti kettőtől, ott ugyanis egy híres elengedés már az idény első nagydíján megesett. A McLaren-Mercedes komoly erőfölényben volt az évad elején, senki nem veszélyeztette kettős győzelmüket. Mika Hakkinen vezetett David Coulthard előtt, amikor a finnt véletlenül tévesen hívtak be kerékcserére és tankolásra. A plusz egy bokszutca-áthajtás nagyjából 15 másodpercébe került Hakkinennek. Az utolsó öt körre fordulva azonban Coulthard látványosan elengedte a célegyenesben finn márkatársát, aki így megnyerte a futamot skót kollégája előtt. Azóta sem egyértelmű, hogy csapatutasítás történt-e, hogy kijavítsák a verseny közepén történt bakit, vagy Coulthard saját maga döntött úgy, hogy ne egy téves hívás miatt veszítse el Hakkinen a győzelmet.
