Az első részben is három korábbi rendkívül váratlan dobogós helyezésről olvashattunk. Most utazzunk vissza 1984-be, a Prost-Lauda párharc évébe, amikor a McLaren-Porsche formációt nagyon nehezen lehetett csak megverni. Monte Carlóban azonban hatalmas esőzés fogadta a versenyzőket vasárnap. A gyengécske Toleman csapatban versenyzett egy zöldfülű, újonc pilóta, bizonyos Ayrton Senna. A 13. rajtkockából indulva elképesztő versenyzést mutatott be a brazil, sorra előzte meg ellenfeleit, majd a tovább erősödő esőben már a második helyen haladva körönként két-három másodpercet vert a futamot vezető Alain Prostra és egyértelmű volt, hogy hamarosan utol is érné. Ha a versenyt nem szakítják meg piros zászlóval és hirdetnek eredményt felezett pontokkal, szinte bizonyosan a győzelmet is megszerezte volna Ayrton. Teljesítménye így is csodálatos volt, a Toleman teljesen valószínűtlen eséllyel pályázott volna dobogós helyre. Ezen a napon azonban új legenda született, Senna még abban az évben két további dobogót szerzett csapatának, a következő évben pedig a jóval erősebb Lotus igazolta le.
1990-ben egészen emlékezetes futamon a Leyton-House istálló ejtette bámulatba az egész világot. Két héttel korábban sem Gugelmin, sem Capelli nem tudta magát kvalifikálni a Mexikói Nagydíjra, Franciaországba azonban egy átépített versenyautóval érkeztek, az újítások pedig felettébb jól sikerültek, az áttervezett autó már az időmérőn is jól szerepelt, a futamon pedig a bátor taktika (egyedül a mezőnyben ők nem cseréltek kereket) miatt az első két helyen találták magukat. Gugelmin autójában tönkrement az erőforrás, de Capelli még két körrel a vége előtt is az élen állt. Sajnálatos módon a Judd-motor az olasz autójában is elkezdett rakoncátlankodni, így Alain Prost másfél körrel a leintés előtt meg tudta előzni Capellit, aki így is a szenzációs második helyet szerezte meg. Nagyon közel volt a Leyton-House egy még nagyobb bravúrhoz, de a dobogós hely is világraszóló volt az előzmények ismeretében. A futamról bővebben itt olvashattok.
Egészen kaotikusra sikerült az 1991-es San Marinói Nagydíj, különösen az első néhány kör. A két McLarenen kívül az összes nagycsapat autói elvéreztek ilyen, vagy olyan okból, a mezőnyből pedig J.J. Lehto tudott hatalmasat villantani, a nem túl acélos Dallara-Judd volánjánál, kiváló versenyzéssel szerezte meg a harmadik helyet, ami végül az istálló utolsó dobogós helyezése volt (előtte évben pontot sem szerzett a gárda). Lehto sem tudott már pontot szerezni abban az évben többször.
