A McLaren-Honda istálló egyeduralkodó volt az 1988-as szezonban, 16 versenyből tizenötöt megnyert a Senna-Prost páros, természetesen a világbajnoki címért folytatott harcban sem volt ellenfelük. A brazil pilóta mindig is nagyon jól ment az utcai pályákon, az Egyesült Államokban (Detroit és Phoenix) pedig különösen futott neki a szekér. Az időmérőt is nagy fölénnyel nyerte, ám mögüle két Ferrari rajtolt és csak a negyedik kockába fért be csapattársa, Alain Prost, aki sosem kedvelte Detroitot.
A rajt után Senna utcahosszal jött el, majd mire Prost áthámozta magát a két Ferrarin, eltelt hat kör, a brazil előnye pedig már tíz másodpercre nőtt. Alessandro Nannini, a Benetton pilótája két félresikerült előzési kísérlettel tette a partvonalon kívülre a két Ferrarit. Először Berger bal hátsó kerekéhez ért hozzá a szárnyával, a gumi defektes lett és az irányíthatatlanná vált autót Berger már a depóba sem tudta behozni. Két körrel később belső íven próbálkozott Alboretónál, aki becsukta az ajtót, Nannini már nem tudott fékezni, megforgatta a Ferrari versenyzőjét, aki teljesen visszaesett, mire vissza tudott állni.
Nannini a 15. körben fék- és felfüggesztési hiba miatt kiállt, később fékhibával magyarázta az Alboreto-féle balesetet is. Prost némi váltóhibával is küszködött, de így is stabilan tartotta a második helyét a szintén kényelmes előnnyel vezető Senna előtt. A két Williams technikai hiba áldozata lett, mind Mansell, mind Patrese versenyének a túlmelegedő Judd motor vetett véget a 19. és a 27. körben. A nagy forróság folyamatosan szedte áldozatait, az ötödik helyről Mauricio Gugelmin is kiszállt, előtte Nelson Piquet, a világbajnoki címvédő adta fel.
Jonathan Palmer az első körben összekoccant Stefano Modenával, első szárnyának cseréje után az utolsó helyre tért vissza. Innentől eszement száguldásba kezdett és végül az ötödik helyig jött fel. Andrea de Cesaris is elképesztő nagyot autózott, a gyenge és alaposan félretervezett Riallal (túl kicsi lett a benzintank és a versenyek többségén nem volt elég az üzemanyaga) a negyedik pozícióban végzett. A túlélőversenyt Senna nyerte Prost előtt, több, mint 38 másodperces előnnyel, a harmadik helyen végző Boutsen már kört kapott. Az utolsó pontszerző helyet Pierluigi Martini csípte el a Minardival.
Mindössze nyolcan értek célba, még Dalmas és Caffi látta meg a kockás zászlót, de nekik már nem járt pont. A futam érdekessége, hogy a leintést követően össztűz zúdult a pályára a pilóták részéről, nemtetszésüket nyilvánították ki. A győztes Ayrton Senna is elismerte, hogy az utolsó körökben hihetetlenül lassan vezetett már, mivel a pálya elkezdett darabokra törni és olyan érzetet keltett, mintha erős esőben kellett volna az autót terelgetni, a pilóták többsége ráadásul egyáltalán nem szerette a helyszínt. A következő három évben már Phoenixben rendezték az Egyesült Államok Nagydíját.
