A 2006-os Európa Nagydíj a Nürburgringen a szezon ötödik futama volt, és a kezdeti lendület (háromból három győzelem a szezon elején) elillanni látszott a Renault számára. Bár a San Marinói Nagydíjon meglepő vereséget szenvedett Michael Schumachertől, Fernando Alonso még mindig vezette a pontversenyt, de tudta: mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy megakadályozza a Ferrari előretörését.
Flavio Briatore ezért kevés üzemanyaggal küldte ki pilótáját a szombati időmérő edzésre (emlékszünk, ekkor a Q3 nagy része üzemanyag-égetésről szólt), a spanyol pedig annak rendje és módja szerint elhódította a pole-t a két Ferrari előtt. Alonso a rajtnál megőrizte vezetését, a többiek pedig Schumacher-Massa-Button-Raikkönen sorrendben követték őt, hátrébb azonban incidens történt: Vitantonio Liuzzi David Coultharddal és Ralf Schumacherrel ütközött, defektes autója pedig keresztbe állt a pálya hármas szektorában, ezért a versenybíróság pályára küldte a safety cart.
A restartnál Raikkönen elment Button, Montoya pedig Fisichella mellett, nagyjából letudva az erre a napra szóló előzés-adagot – a pályán tapasztalt izgalmak helyét a stratégiai csatározások vették át. Könnyű autója miatt Alonso kezdte a kiállások sorozatát, s bár Schumacher egy kört ráhúzott, nem tudta átlépni a Renault-t, így minden a második cserék idejére maradt.
A spanyol a 38., a német pedig a 41. körben ejtette meg utolsó látogatását a bokszban, a köztes idő pedig éppen elég volt Schumachernek arra, hogy riválisa elé térjen vissza a pályára. Mivel Alonso nem tudott közel kerülni hozzá a hátralévő időben, különösebb erőfeszítést nélkül húzta be pályafutása 86. diadalát.
Mindezt egy olyan napon, ahol a Ferrari nem csak okosabb, hanem gyorsabb is volt a Renault-nál – mindezt jól példázta Felipe Massa, aki nyugodt verseny után harmadik helyen ért célba, és életében először pezsgőzhetett a pódiumon.