Manfred von Brauchitsch 1905. augusztus 15-én látta meg a napvilágot Hamburgban egy régi katonai család sarjaként. Az első világháborúban maga is harcolt a német hadseregben, ám 1928-ban leszerelték egy súlyos sérülés miatt, a második világégés során pedig már versenyzői balesetei miatt nem vehetett részt – érdekesség, hogy a nagybátyja a híres második világháborús tábornok, Walther von Brauchitsch volt.
Von Brauchitsch a két háború között érte el legnagyobb sikereit autóversenyzőként, méghozzá a Mercedes legendás Ezüst Nyíl versenygépeinek volánjánál. Az ő nevéhez fűződik az első győzelem is az 1934-es ADAC Eifelrennenről, amelyet még további két nagydíjsiker követett: 1937-ben a Monacói, egy évvel később pedig a Francia Nagydíjon nem talált legyőzőre – a hercegség utcáin elért 1:46.5-ös körrekordja, amely 11 szekundummal volt gyorsabb az előző csúcsnál, 18 évig kitartott, azaz már csak a Formula-1-es világbajnokság során sikerült megdönteni.
Noha az említett három győzelem sem kevés, ráadásul kétszer is második helyen végzett az Európa-bajnokság küzdelmei során – ez négy-öt európai nagydíjat foglalt magában –, összességében mégis a balszerencséiről volt híres a pályafutása. Egyes feljegyzések szerint nem kevesebb, mint öt alkalommal veszített el egy-egy futamot úgy, hogy úton volt a biztos győzelem felé.
A leghíresebb eset az 1935-ös Német Nagydíjon történt vele, amikor az utolsó körben robbant fel az egyik kereke, így Tazio Nuvolari örökölte meg az elsőséget az Alfa Romeóval – ez volt az egyetlen eset az Ezüst Nyilak regnálása során, amikor nem a Mercedes vagy az Auto Union nyert meg egy futamot. Karrierjére amúgy is rányomta a bélyegét, hogy csapattársai, Rudolf Caracciola és Hermann Lang jóval sikeresebbek voltak nála.
A második világháború úton az üzleti és magánéletében sem volt sikeres: 1951-ben például letartóztatták, 1955-ben Kelet-Németországba disszidált, a felesége pedig abban az évben öngyilkos lett. Később hazája nemzeti motorsport-szövetségének vezetője lett, 1988-ban pedig az Olimpiai Renddel is kitüntették. Hermann Lang 1987-es halála után ő lett az utolsó élő Ezüst Nyíl-pilóta – 2003. február 5-én, 97 évesen érte őt is utol a halál.
