Szinte nincs is olyan húsz év feletti ember ebben az országban, akinek semmit sem mond Baumgartner Zsolt neve. A Debrecenben született srác autókereskedő apja révén hamar barátságba került a négykerekűekkel, a versenyszerű gokartozás azonban 1994-ig váratott magára. Zsolt három éven keresztül nyúzta a száguldó sámlikat a magyar elitkategóriában, ahol két bajnoki második helyezést sikerült elérnie, 1997 viszont már német Formula-Renault kategóriában találta. A formaautók között három évet kellett várnia a bajnoki címre, ekkorra azonban már az Alain Prost nevéhez köthető La Filiére-versenyzőiskola tagjának is mondhatta magát. Zsolt 1998-ban évfolyam-harmadikként végzett, egy évre rá pedig „iskolás” teendői és a német bajnoki cím mellett bronzéremig jutott az európai Formula-Renault 2000-s szériában.
Az ezredforduló évében következett a német F3-as bajnokság, kevesebb sikerrel (összetett 13. lett), egy évre rá pedig még gyengébb eredményeket produkált (17.-ként végzett), ekkora azonban már másra fókuszált: a Nürburgringen ugyanis a Prost Junior Team színeiben bemutatkozhatott a nemzetközi F3000-es sorozatban, az F1-es csapatfőnökök figyelő szemei előtt. Első lépései a száguldó cirkusz előszobájában nem sikerültek fényesen, hiszen csak egy 13. pozíció volt a legjobbja, a következő évben azonban közelebb került álmához, hogy F1-s pilótának mondhassa magát.
Zsolti a címvédő Nordicnál kapott lehetőséget 2002-ben, szezon előtt viszont átélte élete első komolyabb bukását: az estorili teszten 200 km/h-s sebességgel zúgott ki a pályáról egy fékcső meghibásodása miatt, autójával áttörte a gumifalat, és a szalagkorlátnak csapódott. A magyar pilóta saját lábán kászálódott ki összetört gépéből, a későbbi orvosi vizsgálatok pedig megállapították, hogy nem szenvedett komoly sérülést.
Baumgartner első teljes F3000-es idényét a magyar nézők is végigkövethették az RTL Klubon, s bár pontot csak a szezonzáró monzai versenyen szerzett, mégis a hungaroringi hétvége lett számára a legemlékezetesebb. Ekkor kapott ugyanis lehetőséget arra, hogy életében először vezessen egy Forma-1-es autót Eddie Jordan jóvoltából. A próbaköröknek eredmény szempontjából semmilyen értéke nem volt, a magyar autósport számára azonban hatalmas áttörést jelentett, hiszen Kesjár Csaba után ismét egy nemzetközileg is ismert hazánkfia kapott lehetőséget az elitszériában, ráadásul olyan kapcsolatokra tett szert, melyeknek később nagy hasznát vette.
Pilótánk 2003-ra a Colonihoz igazolt, amely alakulat autójával Spanyolországban és Monacóban hetedik és ötödik helyeket szerzett. Ennél sokkal fontosabb volt azonban, hogy négy európai versenyre is pénteki tesztlehetőséget kapott a Jordantől, amely még 2017-ből visszatekintve is hatalmas presztízsnek számított. Több bíztató futást követően az égiek Ralph Firmant használták fel ahhoz, hogy Baumgartner szintet lépjen: az ír versenyző a Magyar Nagydíj szombat délelőtti szabadedzésén súlyos balesetet szenvedett, néhány órányi tárgyalássorozatot követően pedig Eddie Jordan meghozta a döntést: Zsolttal helyettesítik a versenytől sérülés miatt eltanácsolt Firmant!
A többi már történelem: Magyarország első ízben ünnepelt hazai F1-es pilótát, ráadásul otthoni környezetben: még akkor is, ha három másodperccel kapott ki Giancarlo Fisichellától az időmérőn, a versenyt pedig a Ford-motor meghibásodása miatt nem sikerült befejeznie. Mivel Firman a három héttel később rendezett Olasz Nagydíjra sem épült fel, Baumgartner ismét beugrott, és ha már ott volt, célba is ért, méghozzá a 11. pozícióban! A magyar versenyző a biztonság kedvéért Indianapolisba is a Jordannel tartott, az ír ott azonban már rajtengedélyt kapott, de jelenléte jól mutatja, hibátlan versenyzése milyen nagy benyomást tett a mezőny egyik legkisebb csapatára.
2003 és 2004 fordulója folyamatos találgatással telt, a honi média felkapta a Baumgartner-sztorit, ezért természetes volt, hogy mindenki azt várta: a magyar versenyző a következő évben a mezőny teljes jogú tagja lesz. Eddie Jordan szíves örömest leigazolta volna Zsoltit, feltéve, ha képes 1 milliárd forintnak megfelelő összeget letenni a csapat asztalára. Mivel a pilóta személyes szponzorainak nem állt rendelkezésükre ekkora pénzmennyiség, egy osztrák támogató jelezte: hajlandó finanszírozni Baumgartner indulását, feltéve, ha a sógorok színekben indul majd. Persze a versenyző ebbe nem ment bele, időközben pedig Paul Stoddart, a Minardi csapatfőnöke is bejelentkezett Zsoltért – persze nem ingyen, de kevesebbel is beérte, mint ír kollégája.
Ekkor lépet képbe a magyar állam, a sportminiszter Gyurcsány Ferenc vezetésével, akik meglátták Zsolt F1-es szereplésének PR-értékét, így sikerült a kormány elé terjeszteni, hogy 2004-ben négymillió dollárral, azaz több mint 800 millió forinttal támogassák Baumgartnert. A pénzcsomag a Minardinak is hatalmas segítség volt, egy nappal karácsony előtt pedig hivatalosan is bejelentették, hogy Zsolt 2004-ben a Minardi egyik pilótája lesz. Az ünnepek így nyugodtan teltek, januárban azonban tipikusan magyar fordulatot vett az ügy: Baumgartner egyik fő támogatója, a MOL fontolóra vette, hogy megnyirbálja a pilóta versenyeztetésére szánt összeget, 380 millió forintról „mindössze” 60 millió forintra. Mindezt azért, mert a Minardi kisebb reklámértékkel bír, mint a Jordan, ahol Zsolt két futamot teljesített 2003-ban.
A hazai piac vezető olajcégének hezitálása és inkompetenciája (csak abban az esetben utalták volna át a kérdéses összeget, ha a pilóta minden futamon célba ér) miatt hamar megszülettek a „Baumgartner nem indulhat a Forma-1-ben” címmel ellátott cikkek, a versenyző menedzsmentje pedig közleményben próbálta tisztázni a helyzetet: „Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a támogató, a szponzor minden esetben szabadon dönthet arról, hogy kit, és milyen feltételekkel kíván támogatni. A Mol Rt. számunkra váratlan és kedvezőtlen döntése után minimális esély maradt arra, hogy Baumgartner Zsolt idén Forma-1-es versenyző legyen, de a menedzsment természetesen az utolsó pillanatig bízik abban, hogy sikerül olyan partnereket találni, melyek segítségével előteremthető a hiányzó összeg.”
Baumgartner Antal, Zsolt édesapja vezetésével támogatói alapot hoztak létre a kieső összeg pótlására, ennek köszönhetően pedig – a késéssel is – megérkezhetett a versenyzéshez szükséges első részletnyi pénz a Minardi számlájára. Amikor minden kezdett összeállni, és a magyar pilóta első tesztjeit is teljesítette a fekete-fehér gép volánja mögött, a nyolcmillió dolláros belépőösszeg másik fele még mindig hiányzott, sőt, a negatív visszhangok miatt a pilóta támogatói visszamondták a magyar államtól kapott támogatást, és inkább bíztak a „sportbaráti összefogásban”, mintsem a nagy cégek szponzorációjában.
A zaklatott telet követően Zsolt végül ott lehetett a melbourne-i futam rajtjánál, ahogy aztán a szezon további 17 futamán is. A Minardi jelentette korlátok miatt leggyakrabban a mezőny végén láthattuk körözni Baumgartnert, ám a monacói 9., valamint a kanadai 10. helyezést követően az Indianapolisban megszerzett egy pont még ma is sporttörténelmi jelentőségű – nevezzék sokan kutyaütőnek, vagy tehetségtelennek a magyar pilótát.
Az évad végeztével ismét felpörgött a hírkerék, ám hamar bezárultak az ajtók Zsolt előtt a Minardinál, a Jordannél pedig tulajdonosváltás miatt nem jöhetett szóba. 2005 tavaszán még olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy Baumgartnert a BAR-Honda szeretné leszerződtetni tesztpilótának, amely bár megkérdőjelezhetetlen szakmai előrelépést jelentett volna, egy nappal később kiderült, hogy kacsa az egész. 2007-re új kaland tűnt fel a láthatáron a Minardi Team USA-nak köszönhetően: Paul Stoddart alakulata mindössze egy szezon erejéig képviseltette magát a Champ Car-ban, melyhez Baumgartnert sikerült megnyerniük tesztpilótának, ám a pilóta néhány gyakorláson kívül nem jutott nagyobb lehetőséghez. A versenyzőnek 2008-ban volt egy hamvába holt próbálkozása az azóta szintén a semmibe veszett Superleague Formulában, mint a Tottenham Hotspur tesztelője, ezután azonban végképp kikopott a nemzetközi körforgásból.
Magyarország első és egyetlen Forma-1-es pilótája azóta teljesen visszavonult életet él feleségével és kislányával, a családi vállalkozásban dolgozva, azt a bizonyos pontocskát azonban soha nem feledjük el.
