Az alábbi listában – amely részben a crash.net szakoldal hasonló gyűjtése alapján készült – csak olyan versenyzők szerepelnek, akik önszántukból úgy döntöttek, hogy végleg felhagynak a Formula-1-ben való szerepléssel, majd később mégis feltűntek egy vagy több nagydíjon. Így ebbe a válogatásba nem került be Alain Prost, aki azért hagyta ki az 1992-es szezont, mert szerződés kötötte az általa kritizált Ferrarihoz, amely ugyan kirakta a szűrét, mégsem engedte a franciát más istállónál vezetni.
Michael Schumacher
Az egyik legismertebb eset a száguldó cirkusz legeredményesebb pilótájának nevéhez fűződik: a hétszeres világbajnok 2006-ban, Felipe Massához hasonlóan az Olasz Nagydíjon jelentette be, hogy a szezon végén visszavonul a versenyzéstől. Nem sokan gondolták volna, hogy a német legenda három évvel később meggondolja magát – márpedig ez történt: előbb a Ferrari ajánlotta fel neki a lehetőséget, hogy helyettesítse a Hungaroringen megsérült Massát, ám ezt Schumacher korábbi nyaksérülése miatt még nem tudta vállalni, majd néhány hónappal később bejelentették, hogy hároméves szerződést írt alá a Mercedesszel. Schumi második karrierje már jóval kevésbé volt sikeres: mindössze egy elvett pole-ra és egy dobogóra futotta.
Niki Lauda
Ha Schumacheré volt a legismertebb ilyen eset, akkor az osztráké a legsikeresebb: Lauda 1979 végén, kétszeres világbajnokként vonult vissza, méghozzá nem a legelegánsabb módon, ugyanis a Kanadai Nagydíj szabadedzésén közölte a Brabham csapattal, hogy azonnali hatállyal szögre akasztja a bukósisakját. Lauda azonban, aki a repülőgép-bizniszre szeretett volna koncentrálni, mindössze két évig bírt távol maradni a sportágtól: 1982-ben a McLaren színeiben tért vissza, s a harmadik versenyét meg is nyerte, 1984-ben pedig meg sem állt a világbajnoki címig – harmadik, egyben utolsó összetett győzelmét félpontos előnnyel szerezte meg csapattársa, Prost előtt. Az osztrák klasszis 1985 végén távozott végleg az F1-ből.
Nigel Mansell
A brit pilóta hasonló lépésre szánta el magát, mint néhány hete Nico Rosberg: közvetlenül első vb-címe után, 1992 végén elhagyta a Formula-1-et. Helyette az Egyesült Államokban folytatta a pályafutását, ahol 1993-ban szintén bajnok tudott lenni, 1994-ben viszont már újra feltűnt a száguldó cirkusz rajtrácsán: a Williams színeiben vett részt néhány nagydíjon, hogy segítse Damon Hill bajnoki harcát, sőt az emlékezetes ausztráliai finálét (ott ütközött Hill és Schumacher) meg is nyerte. Ezen felbuzdulva le is szerződött 1995-re a McLarenhez, Mansell azonban nem fért bele az autóba, így az első két viadalt kihagyta, amíg átalakították számára a gépet. A harmadik fordulón azonban már megjelent, ám az imolai és barcelonai szereplése után végleg kiszállt az F1-ből.
Alan Jones
A Williams első világbajnoka egy évvel összetett sikere után, 1981 végén akasztotta szögre a bukósisakját: utolsó viadalát az Egyesült Államokban meg is nyerte. 1983-ban azonban nem tudott nemet mondani az Arrows ajánlatára, így egy amerikai futamon ismét rajthoz állt, míg 1986-ban teljes szezonra szerződött a Team Haas gárdájával, amelynek nincs köze a jelenlegi, hasonló nevet viselő egylethez. Az ausztrál mindössze kétszer tudott pontot szerezni a nem túl acélos géppel, így az évad végén újfent visszavonult. Jones egyébként később elárulta: annak idején a Ferrari is felkereste, hogy ugorjon be a sérült Didier Pironi helyére, ám végül nem fogadta el az ajánlatot – amit elmondása szerint megbánt.
Mario Andretti
A Jones által kihagyott lehetőséget ragadta meg az 1978-as világbajnok, aki szintén 1981 végén döntött a távozás mellett. Az Egyesült Államokban még a Williamst képviselve ugrott be egyetlen futamra, majd az évad utolsó két versenyén valóban a maranellóaiknál kötött ki, az Olasz Nagydíjon pedig karrierje utolsó F1-es dobogóját szerezte. A szezonzáró után aztán végleg hátat fordított a sportágnak.
Kimi Raikkönen
A finn esete kissé kilóg a sorból, hiszen amikor 2009-ben, a Ferraritól váló kiakolbólítása után úgy határozott, hogy inkább a rali-világbajnokságon folytatja a pályafutását, a 2007-es vb-első nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egyszer visszatérjen a Formula-1-be. Végül mindössze két évig szerepelt a WRC-ben, 2012-ben pedig már a Lotusnál versenyzett, amelynek színeiben két esztendő alatt két győzelmet szerzett. 2014-től újra a Ferrarit erősíti, s bár csapattársaitól általában elmarad, összességében javuló tendenciát mutatott idén is a teljesítménye.