Az évad utolsó előtti állomásaként érkezett meg az F1 mezőnye Indianapolisba, ahol második alkalommal versenyzett a mezőny a legendás ovál belső, épített pályáján. Szeptember végén, pár héttel az amerikai terrortámadások után még kicsit szomorkás volt a hangulat, emellett pedig búcsúszagú is: a bajnokságok már eldőltek a Ferrari javára, és azt is mindenki tudta, hogy Mika Hakkinen utolsó nagydíjait teljesíti beharangozott egyéves szabadsága előtt, amiről már ekkor lehetett sejteni, hogy könnyen végleges visszavonulást jelenthet.
A hétvége aztán talán a várakozásokat is felülmúlta izgalmak és érzelmek tekintetében. Hakkinen a második helyre tudott kvalifikálni Michael Schumacher mögé, ám végül mégis csak a negyedik pozícióból startolhatott egy különös büntetésnek köszönhetően. A vasárnap délelőtti warm-up során ugyanis a finnt szabálysértésen érték, mivel néhány másodperccel a piros lámpa kialvása előtt hajtott ki a pályára a McLarenjével, a szankció pedig az lett, hogy a legjobb időmérős körét utólag elvették, második legjobbjával pedig a két Williams mögé csúszott a rajtrácson. A bemelegítő edzés még ezen kívül is hozott bajt a kétszeres bajnok fejére: balesetet szenvedett, amikor a szalagkorlátnak csúszott autójával, a csapatának pedig kemény munkával az utolsó pillanatokban sikerült rendbe hoznia a McLarent, amely így elfoglalhatta helyét a második sorban.
A rajtnál Schumacher megőrizte a vezetést, ám az ötödik körben el is veszítette azt csapattársával, Rubens Barrichellóval szemben, aki nagyon hamar előreverekedte magát az ötödik helyről: nem csoda, hiszen könnyebb autójával a többséggel ellentétben kétkiállásos taktikát választott, így Schumachernek sem volt oka feltartani őt. A brazil a 26. körig állt az élen, ekkor hajtott ki először a bokszba, a vezetést pedig visszavette Schumacher, akinek nyakán Juan Pablo Montoya loholt.
A kolumbiainak egy váratlan pillanatban sikerült is újabb skalpot vennie a Ferrari sztárján, amikor egy lekörözésre készülve Schumacher megtorpant, a Williams pilótája pedig kifékezte őt az 1-es kanyarban. A verseny új fordulatot vett, de ez a megváltozott helyzet nem tartott sokáig: Montoya a kerékcseréjét követően nem sokkal félrehúzódott a célegyenesben, miután autójában a hidraulika felmondta a szolgálatot. A grove-i istállóra pedig csőstül jött a baj, hiszen két körrel korábban pördült meg és adta fel a versenyt másik pilótájuk, Ralf Schumacher is.
Az idősebb Schumacher tankolása után az eddig a Ferrari-Williams csatát a háttérből, de lőtávolon belülről figyelő Hakkinen állt az élre, ő pedig olyan erős tempót diktál még hét körön át, hogy saját kiállását követően a német elé tudott visszatérni a pályára. A másodszor is kiálló Barrichello beékelődött kettőjük közé, és így indult meg a nyíltsisakos hajrá az utolsó 20 körre.
A két Ferrari közül Barrichello tűnt agilisebbnek és lassan el is kezdett faragni néhány másodperces hátrányából Hakkinenhez képest. Ám ahogy teltek a körök, a brazil Ferrarijából többször is gyanús füstcsóva szökellt ki a döntött kanyarhoz és a célegyeneshez érkezve, jelezve, hogy a maranellói erőforrás élettartama végéhez közeleg. Barrichello kissé visszavett a tempóból, és egy ideig Schumacher sem akarta őt megelőzni, ám amikor mögötte David Coulthard már ijesztő közelségbe került, négy körrel a leintés előtt a német kénytelen volt lépni és átvenni a második helyet. Hamarosan a skót is követte őt, majd néhány kanyarral később a Ferrari végleg kilehelte a lelkét, így Barrichello sokáig ígéretesnek kinéző versenye végül kieséssel zárult.
A dobogóra Hakkinen, Schumacher és Coulthard állhattak fel, a finn így utolsó előtti F1-es versenyén megszerezte 20. futamgyőzelmét, és megnyugvást talált abban a tényben, hogy immár az általa legkülönlegesebbnek tartott mindhárom pályán, Monacóban, Silverstone-ban és Indianapolisban is sikerült felállnia a dobogó tetejére karrierje során.
