Ha az F1 talán leglendületesebben fejlődő időszakában a végletekig kiélezett bajnoki hajrákat keresünk, akkor elsőre a többségnek az 1976-os vagy az 1982-es finálé jut eszébe. Pedig az 1974-es szezon is hasonlóan érdekfeszítően és fordulatosan alakult, hiszen két futammal az évad vége előtt még három csapat négy pilótája, Niki Lauda (Ferrari), Clay Regazzoni (Ferrari), Emerson Fittipaldi (McLaren) és Jody Scheckter (Tyrrell) is harcban álltak a bajnoki címért.
Így érkezett meg a mezőny a mosporti Kanadai Nagydíjra, amely előtt Regazzoni egyetlen ponttal vezette a bajnoki tabellát Scheckter előtt. Az időmérő Fittipaldi elsőségével ért véget, majd pedig a futam első körét követően stílszerűen már a négy rivális foglalta el az első négy helyet: Lauda a McLarent lerajtolva az élre tört, míg Regazzoni remek rajtjával jött be Scheckter elé a harmadik helyre.
A harmadik körben a dél-afrikai visszavett egy pozíciót, így innentől egészen a 48. fordulóig Lauda-Fittipaldi-Scheckter-Regazzoni sorrendben követte egymást az első négyes, egy ilyen befutó pedig azt jelentette volna, hogy a pontokat tekintve hármas holtversenyben érkezhettek volna meg a szezonzáró Watkins Glen-i futamra, úgy, hogy Lauda is csak két egységnyi lemaradásban követné őket. Minden kétséget kizáróan ez lett volna az F1 történetének legszorosabb bajnoki csatája, ám mint azt ma már tudjuk, végül ez nem valósult meg.
Persze nem is véletlen, hogy pont a 48. kört említettük, hiszen a következőben Scheckter autójában végzetesen meghibásodtak a fékek, így a Tyrrell megállíthatatlanul a falnak csapódott, pilótája pedig búcsúzott a versenyből. A 67. körben aztán újabb fordulat történt: ekkor az élen álló Lauda kényszerült kiállni, miután törmelékekre hajtott és szintén balesetet szenvedett.
A pontverseny így alaposan átrendeződött a korábbi, utópisztikus állapotokhoz képest. Az élre kerülő Fittipaldi innen már megnyerte a futamot Regazzoni előtt, és noha ők ketten egyaránt 52 ponttal álltak, a másik két résztvevő jelentős lemaradásba került. Scheckter ugyan hét pont hátrányban még esélyes volt a szezonzárón, de csodára volt szüksége, míg Lauda már kívül csúszott ezen a körön. A futamon a harmadik helyre a mezőny közepéről előretörő Ronnie Peterson jött be, de látványos felzárkózása nem kapott elég figyelmet, hiszen már mindenki a bajnoki küzdelemmel volt elfoglalva. Azzal a bajnoki küzdelemmel, ami napjainkban már nem részesül akkora elismerésben, mint néhány másik nagy klasszikus.
