Michael Schumachernek silverstone-i lábtörését követően három futamot kellett kihagynia: nem lehetett ott az A1 Ringen, Hockenheimben és a Hungaroringen sem, de tervbe vette, hogy egyik kedvenc helyszínén, Spa-Francorchamps-ban már ott lesz a rajtnál. Ehhez megfelelően kellett alakulnia az 1999. augusztus 20-i, mugellói tesztnek, majd egy orvosi vizsgálattól függött, hogy engedik-e a versenyezni a mezőny legsikeresebb pilótáját.
Schumacher ezen a napon összesen 65 kört tett meg, több ötkörös, valamint egy húszkörös etapban. Leggyorsabb körét 1:28.379-vel futotta meg, majd három tizeddel gyorsabban, mint a világbajnoki pontverseny vezetője, Eddie Irvine a sajátját. „Azt vártam, hogy Michael csak néhány körre lesz képes, ennek ellenére az egész napot végigtesztelte. Úgy gondoltam, hogy Monzában tud majd visszatérni - meglátjuk, hogyan érzi magát a teszt után a döntés pedig az orvosi vizsgálat után fog megszületni” - vélekedett Jean Todt a Ferrari csapatfőnöke a teszt után.
„Olyan volt, mintha egy hosszú nyaralásról tértem volna vissza” - mondta a német sztár az autóból kiszállva. „Már az elejétől nagyszerűen éreztem magam az autóban, igaz, beletelt egy kis időbe, amíg hozzászoktam az egyensúlyához. Probléma nélkül teljesítettem a több mint hatvan kört, s bár a bukkanókon keresztülhajtva a bal lábam fájt egy kicsit, de ennek nem volt befolyása a teljesítményemre. Meglátjuk, hogyan érzem magam a következő napokban, aztán az orvosi vizsgálatok után dönteni fogunk arról, hogy visszatérhetek-e Monzában vagy korábban.”
Nos, a teszt utáni napok egyértelművé tették, hogy korai még az autóba ülés a Belga Nagydíjon: Schumachernek ugyanis folyamatosan fájt a bokája, az orvosok tanácsára pedig könnyített edzéseket kellett végeznie - a német versenyző három helyett hat versenyt hagyott ki, és csak az október Maláj Nagydíjon térhetett vissza a pilótafülkébe versenyhétvége keretében.
