1950. május 13-án, Silverstone-ban indult útjára a Formula-1-es világbajnokság, amely idén már a 69. szezonját éli. Jól érzékelhető, hogy az első években mennyivel kevesebb futamot rendeztek egy-egy évad során, ha megnézzük, hogy 1961-ig kellett várni arra, hogy sor kerüljön a 100. nagydíjra – csak összehasonlításképpen: a 800. és 900. viadal (2008-as Szingapúri GP és a 2014-es Bahreini GP) között például hat esztendő sem telt el…
Mindenesetre a száguldó cirkusz keresve sem találhatott volna jobb helyszínt az első jubileum számára, mint a legendás Nordschleife. Az akkor csaknem 23 km-es vonalvezetésű pálya az évad hatodik állomásának adott otthont, amely előtt a Ferrari két pilótája, Wolfgang von Trips és Phil Hill vezette a pontversenyt.
A pole-ból utóbbi indulhatott, ám nem sokáig őrizte meg a vezetést, Jack Brabham ugyanis lerajtolta őt a Cooper-Climax volánjánál. Az akkor még „csak” kétszeres világbajnok ausztrál sem örülhetett azonban sokáig az első helynek, ugyanis még az első körben kiesett.
Ezt követően pedig Stirling Moss örökölte meg az éllovas pozíciót, amit már a futam vége felé eleredő eső – a verseny rajtja előtt nem sokkal is nedves volt még az aszfalt – ellenére sem engedett ki a kezéből, így a Lotus brit pilótája tulajdonképpen mind a 15 kört végig vezetve húzta be karrierje 16., egyben utolsó F1-es sikerét.
Moss győzelmével az is eldőlt, hogy már csak ő maradt versenyben az összetett elsőségért a mögötte célba érő Ferrarik mellett, amelyek ugyanakkor – többek között a Német Nagydíjat megelőző négyfutamos győzelmi szériájuknak köszönhetően – a konstruktőri trófeát már a Nürburgringen bebiztosították. Az egyéni cím sorsa aztán öt héttel később egy tragikus fordulattal dőlt el, amikor a négypontos előnnyel rendelkező Von Trips halálos balesetet szenvedett Monzában…
