Az első győzelem mindig különleges egy versenyző számára, hát még akkor, ha hazájában születik meg, és 50 további követi: ezzel dicsekedhet a négyszeres világbajnok, Alain Prost, aki 1981-ben a Renault-hoz szerződött. A franciák turbós autója gyors volt, ám szörnyen megbízhatatlan, a 26 éves tehetség az első hét versenyen csupán egyszer ért célba.
A Renault favoritnak számított hazai terepen, a Francia Nagydíjon – ez a verseny a legendás jaramai Spanyol Nagydíjat követte, ahol 1,24 másodperc választotta el a győztes Gilles Villeneuve-öt az ötödik helyezettől –, nem is okozott meglepetést Rene Arnoux pole-pozíciója. Annál inkább John Watson második rajthelye a turbókorszak elején szenvedő McLarennel, aki a harmadik pozícióba szorította Prostot. Az időmérő érdekessége volt, hogy nem kellett előkvalifikációt tartani, a mezőny létszáma ugyanis csökkent, „csupán” 30 autót tett ki, amely megfelelt az időmérőn engedélyezett létszámnak. A mindössze 3,8 kilométeres dijoni pályán így meglehetősen nagy forgalom uralkodott.
A szezon világbajnoka, a brabhames Nelson Piquet csak a negyedik helyről indulhatott, ennek ellenére már az első körben átvette a vezetést a július 5-én tartott futamon. Watson, Prost, de Cesaris, és a szintén remekül rajtoló, 11. pozícióból ötödikre felugró Villeneuve következtek mögötte, míg Arnoux egészen a kilencedik helyre esett vissza. Később Prost átvette a második, a rövidesen kieső Villeneuve a negyedik helyet, majd a williamses Carlos Reutemann előzött párat, és foglalta el a negyedik pozíciót. Arnoux lassacskán dolgozta le a rajtnál vesztett helyezéseket, és a 33. körben megelőzte az argentin pilótát is, hogy aztán újra visszaessen mögé.
Az 58. körben olyan mennyiségű eső szakadt le, hogy a futamot meg kellett állítani. A zivatar gyorsan lecsengett, az újraindított futam rajtrácsát pedig a megszakítás sorrendje határozta meg: Piquet indulhatott Prost, Watson és Reutemann elől, és nehéz feladat várt a versenyirányításra, a két szakasz időeredményeit ugyanis összesíteniük kellett, a pályán látott állás nem a tényleges eredményt tükrözte.
Prost ezúttal lerajtolta Piquet-t, aki gyors tempóban bukta a pozíciókat, Watson, Arnoux és a Ferrarival Didier Pironi is megelőzte. A fiatal franciának nem adódott sok nehézsége a 80 körös táv hátralevő részében, hazai pályán, hazai csapat színeiben megszerezte első győzelmét. Watson második lett, Piquet-t ötödikként intette le a zászló, összesítésben azonban dobogóra állhatott. Arnoux lett a negyedik, a spanyol versennyel ellentétben pedig az ötödik helyezett, Pironi itt kört is kapott. Reutemann csupán 10. helyen ért célba, a másik Williamsszel Alan Jones kiesett, Piquet így értékes pontokat szerzett a bajnokságban.
Alain Prost későbbi, eredményes pályafutása egészében kiválóan szerepelt a Francia Nagydíjon, függetlenül attól, hogy azt Dijonban, Paul Ricard hosszú vagy rövid vonalvezetésén, vagy Magny-Cours-ban tartották. A Professzor hat alkalommal nyerte meg hazai versenyét, háromszor második, kétszer harmadik lett, és csupán egyszer nem állt fel a dobogóra.
