Az 1998-as Monacó Nagydíjra Mika Hakkinen az addig maximálisan megszerezhető 50 pontból 36-ot gyűjtve érkezett meg, míg őt David Coulthard 29, Michael Schumacher pedig 24 egységgel követte. A finn három győzelme mellett Argentínában kikapott Schumachertől, Imolában pedig megadta magát az autója, tiszta hétvégéin viszont nem lehetett megfogni őt.
Az időmérő edzésen nem is utalt arra semmi, hogy ez a sorozat változni fog, hiszen a finn bő háromtizedes előnnyel húzta be a pole-t David Coulthard előtt, míg a némi meglepetésre harmadik helyen záró Giancarlo Fisichella több mint fél, a mellé kvalifikáló Michael Schumacher pedig közel egy másodpercet kapott.
A rajtnál el is jött ez a négyes együtt, s egészen a 17. körig nem is változott a sorrend, miközben mögöttük azért hullottak a versenyző ki baleset, ki műszaki gondok miatt. Az első vezéráldozat aztán David Coulthard lett, akit cserbenhagyott a Mercedes-motor, így Alexander Wurz jött fel Schumacher mögé a kitűnően működő Benettonnal – csapattársa pedig a második helyen állt, a német reménytelenül üldözte őt.
Amikor Michael Schumacher első kiállása után Wurz mögé került, kétségbeesetten próbálta lehagyni az osztrákot, ám ennek az lett a vége, hogy összeértek a Loewsben, miután a lekörözők által feltartott Benetton nem hagyott teret a mellé bebújó Ferrarinak. Schumacherre hosszú szerelés várt, így az utolsó helyre tért vissza többszörös körhátrányban. Wurz sem úszta meg, hiszen felfüggesztése megsérült, ami pár körrel később nagy balesetet eredményezett az alagút kijáratánál.
Fisichella így ismét a második helyen találta magát, nyomában Irvine-nal és Alesivel, majd a Sauber problémái után Mika Salóval. Az Arrows számára ez volt az év fénypontja, hiszen Salo negyedik helye mellett Diniz is pontot szerzett, így 1994 óta először örvendhettek kettős pontszerzésnek – egyúttal 2002-ig íródó történetük során utoljára. A brazil sikerét a hajrában egy koccanás veszélyeztette: a körét visszavenni igyekvő Schumacherrel találkozott a sikánban a legutolsó körben – a német szárnyaszegetten fejezte be a versenyt.
Mika Hakkinen győzelmével nem csupán alaposan meglógott üldözőitől 17, illetve 22 pontra növelve az előnyét, hanem egyúttal karrierje második, egyben utolsó Grand Slamjét érte el a Brazil Nagydíj után: pole-ból indulva aratott rajt-cél győzelmét a leggyorsabb kör behúzásával.
