Két héttel a Gilles Villeneuve tragédiájával járó Belga Nagydíj után érkezett meg a mezőny Monte-Carlóba, az előkészületekre így a gyászos hangulat rá is nyomta bélyegét. A Ferrari csak egy autóval, Didier Pironival érkezett, és a látottak alapján talán a pilótákkal furcsa tréfát űző sors is azt szerette volna, ha ez a futamgyőzelem a másik Ferrari néhai versenyzőjének, Villeneuve-nek jutott volna.
A pole-t a Renault-val Rene Arnoux szerezte meg, majd a rajtnál meg is őrizte az elsőségét, hamarosan pedig csapattársa, Alain Prost találta magát a második helyen, miután Bruno Giacomelli Alfa Romeója már négy kör elteltével megadta magát. A Professzor a következő pozíciót is kiesésnek köszönhetően szerezte meg, hiszen Arnoux élről való kipördülése és leállása a kezébe adta az első helyet, megfosztva a Renault-t története első kettős győzelmének esélyétől. Prostot Patrese kezdte üldözni a Brabhammel és csökkentette is lemaradását, de a sorrend a záró körökig változatlan maradt az élmezőnyben - akkor viszont minden a feje tetejére állt.
A hajrára az eső is csöpögni kezdett, ami alaposan megnehezítette a vezetést a szűk falak között. Keke Rosberg után Derek Daly is a falnak ütközött, noha utóbbi annak ellenére is folytatni tudta, hogy a hátsó szárny leszakadt autójáról. A 76 körös futam 74. fordulójában Prostot is utolérte a baj, hiszen nagy erővel a korlátnak csapódott, és az élről volt kénytelen feladni a versenyt. Patrese vette így át a vezetést, ám az utolsó előtti körben megpördült a Loews hajtűben, autóját pedig nem volt képes újraindítani.
Ekkor az addig őt üldöző Pironi ölébe pottyant az első hely, ám miután megkezdte az utolsó kört, autója látványosan lassulni kezdett - a Ferrariból kifogyott az üzemanyag, így a francia nem tudott vele eljutni a célig. Andrea de Cesaris léphetett volna a helyébe, de még mielőtt elmehetett volna Pironi mellett a pályán, az ő benzintankja is kiszáradt. Ekkor Daly kerülhetett volna a legelőnyösebb helyzetbe, de korábbi csattanása következtében váltója felmondta a szolgálatot, így ő is leparkolt a pálya szélén. Ebben a pillanatban legelőrébb haladó, még futó autó a körhátrányban lévő Nigel Mansell Lotusa volt. Vele semmi dráma nem történt, ám egy újabb fordulatként Patrese hajtűben álló Brabhamje a pályabírók segítségével beindult, így az olasz mintha mi sem történt volna, tovább folytatta útját. Megkezdte az utolsó kört, elhaladt a leparkolt autók mellett és megnyerte a versenyt, ami ráadásul önmaga első F1-es futamgyőzelme volt.
A dobogóra végül még Pironi és de Cesaris állhatott fel, akik noha nem látták meg a kockás zászlót, de az utolsó kört ők kezdték meg elsőként, míg Mansell már körhátrányban futott be, így őt negyedikként rangsorolták.
A BBC kommentátoraként James Hunt így összegezte a történteket: „Nevetséges helyzetbe kerültünk, hiszen mind itt ültünk a célegyenesben, várva, hogy megérkezzen a győztes, és senki nem akart jönni!”
