DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 24. vasárnap
Retro

Retro – A „másik” Bianchi tragédiája

Nem a 2014-es suzukai F1-es futamon végzetes balesetet szenvedő Jules volt a Bianchi-család egyetlen pilótaáldozata: akárcsak ő, Lucien is karrierje legnagyobb sikere után nem sokkal hunyt el.

A néhai Jules Bianchi nagyapjának testvére, Lucien Bianchi Luciano néven látta meg a napvilágot Milánóban, de ő maga már belga színekben kezdett versenyezni, hiszen édesapja a második világháborút követően Belgiumba költözött a családdal együtt. A versenyzés szeretetét is apjától örökölte, aki a háború előtt az Alfa Romeo versenyrészlegén dolgozott, Belgiumban pedig az F1-ben is megforduló úrvezető, Johnny Claes szerelője lett.

Lucien Bianchi testvérével együtt maga is besegített a csapatnál, 1951-ben, mindössze 17 évesen pedig első versenyén is részt vett. Tehetségére hamar felfigyelt a kor egyik legjobb belga pilótája, Olivier Gendebien, aki saját csapattársaként beprotezsálta őt az Ecurie Francorchamps nevű istállóhoz. Innen kezdődtek az igazi sikerek: Bianchi és Gendebien számos sportautóversenyt nyertek, de tehetségét más területeken is megvillantotta az olasz származású pilóta, hiszen a világ egyik legjobb ralisának tartották, 1960-ban pedig első F1-es futamán ponttal mutatkozott be hazai pályán.

lucienbianchi



Bianchinak, aki sosem futott teljes szezon a királykategóriában, nyolc évet kellett várnia a következő F1-es pontszerzésre, más szakágakban viszont folyamatosan jöttek a sikerek: ralibajnoki címek mellett Jo Bonnier partnereként győzött Sebringben, rekordszámú négy győzelmet aratott a Tour de France-on, elindult az Indy 500-on is, majd az 1968-as Monacói Nagydíjon a dobogóra is felállhatott. Ebben a szezonban Bianchi hét versenyen szerepelt a Cooper színeiben, a szezonzáró Mexikó GP volt F1-es karrierje utolsó futama.

Az 1968-as szezon azonban elsősorban nem erről maradt emlékezetes számára, hanem a várva várt Le Mans-i győzelemről, melyet Pedro Rodriguez partnereként ért el egy Ford GT40 volánja mögött. A következő évre nem lehetett más a cél, mint a címvédés, Gendebien és Phil Hill 1962-es sikere óta először, ám az élet közbeszólt...

Az előző évi Le Mans-i győztest az Alfa Romeo szerződtette, s 1969. március 30-án próbálhatta ki elsőként az autót. Az utólagos beszámolók alapján feltételezhetően műszaki hiba történt, Bianchi elvesztette uralmát a 33/3-as felett, s egy távközlési póznának csapódott. Az autó rommá tört, majd kigyulladt – a belga versenyzőnek esélye sem volt a túlélésre.

lucienbianchi_crash

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: