1997, Kanadai Nagydíj - Az első dobogó
Leginkább Olivier Panis lábtöréssel végződő balesete miatt emlékszünk erre a versenye, de említést érdemel az is, hogy a korszak egyik legnagyobb tehetségének kikiáltott Giancarlo Fisichella itt szerezte első dobogós helyezését. Az olasz hatodik helyre kvalifikálta a versenyképes Jordan-Peugeot-t, és miután a második körben Villeneuve falhoz csapta autóját, már a második helyen hajtott Michael Schumacher mögött! A verseny nagy részében így is haladtak, a bokszkiállások alatt azonban Jean Alesi, és David Coulthard is elé tudott férkőzni. A skót pilóta pont Panis bukása előtt adta ismét cserére a fejét, így Fisichella minimális mázlival, de a harmadik helyen zárta a futamot.
1997, Német Nagydíj - Az a fránya defekt...
Egy pilóta legjobb versenyei közé nem feltétlenül azok tartoznak, melyeket az élen, vagy annak közelében fejez be. Az olasz Hockenheimben tizenkettedikként zárt, de remekbe szabott hétvégéjétől a gyatra végkifejlet sem veheti el az érdemet. Karrierje során először kvalifikált az első sorba, a pole-ból induló Gerhard Berger mellé. Az egész verseny kettejük stratégiai csatájáról szólt, hiszen az osztrák kettő, míg az olasz egy kiálláson volt - amikor Berger visszajött második cseréjéről, Fisichella vette át a vezetést! Öröme azonban nem tartott sokáig, hiszen riválisa azonnal visszavette az első helyet, a 39. körben pedig defektet kapott, kiesve a pontszerzők közül. Délutánja a 42. körben vált teljessé, amikor megadta alatta magát a Jordan, a szomorú olaszt pedig a második helyen végző Michael Schumacher taxiztatta vissza a bokszutcába.
1997, Belga Nagydíj - Mellékszerep az Esőisten mögött
A ’97-es spái futamon Michael Schumacher volt a sztár, de dicséret illeti Fisichellát is, hiszen a vert mezőny legjobbja lett a félig vizes, félig száraz pályán tartott versenyen. A végén fél másodperccel maradt el a bajnoktól, de mit számított ez karrierje legjobb eredményénél, miközben a McLarenek, a Williamsek és a Benettonok is szenvedtek? Teljesítménye felkeltette az enstone-i alakulat figyelmét is, akik Spa után leigazolták az olasz versenyzőt 1998-ra.
2002, Monacói Nagydíj - Tündöklés a káoszban
Fisichella négy év benettonos kaland után választotta ismét Eddie Jordan alakulatát, az Osztrák Nagydíj ötödik helye után pedig ihletett versenyzéssel ismételte meg eredményét a hercegségben. A 11. rajthelye már így is csodaszámba ment a múltból táplálkozó csapat autójában, de sikeresen vigyázott EJ12-esére, és amíg mások törtek-zúztak (közöttük csapattársa is, az orra előtt!), addig az ötödik helyre hozta be autóját.
2003, Brazil Nagydíj - Minden idők egyik legjobb teljesítménye
Akik látták azt a versenyt, nem is kell különösebb kommentár Fisichella érdemeihez, akinek viszont nem, annak idézzük fel, mit produkált az olasz a viharvert interlagosi 53 kör alatt. Noha a nyolcadik helyről indult, az első biztonsági autós szakasz végén a mezőny végére esett kerékcseréje miatt - a 19. helyről kezdte meg a felzárkózást. A 15. körtől a 34. körig tíz helyet lépett előre, a hatodik pozícióig, majd jött „grande finale”: Alonso kereket cserélt, Barrichello kiesett, megelőzte Ralf Schumachert, így már a harmadik helyen hajtott! Egy körrel az után, hogy Coulthard a bokszba hajtott, megelőzte az előtte csúszkáló Kimi Raikkönent, és átvette a vezetést!
Miután Alonso keményen odavágta a Renault-t a célegyenesre fordító kanyarban, és leállították a versenyt, mindenki ünnepelt a Jordannél, de kiderült, korai volt az örömük: a versenybíróság ugyanis a leállítás előtt két körrel aktuális sorrendet vette figyelembe, amikor azonban még Kimi Raikkönen vezetett. Napokkal később viszont kiderült, Fisichella már megkezdte az 56. körét is, ennek értelmében pedig őt avatták győztessé - talán a sors akarata volt, hogy a győztes trófeát Imolában, hazai közönség előtt vegye át a finn pilótától.
