Gary Hocking 1937 szeptemberében Walesben látta meg a napvilágot, de az afrikai Rodéziában, azaz a mai Zimbabwében nőtt fel. A fiatalkorában motorversenyzéssel kísérletező Hocking 21 esztendősen tért vissza Európa, ahol azonnal berobbant az élmezőnybe, mindenekelőtt egy nüburgringi harmadik hellyel hívva fel magára a figyelmet.
A következő szezonban már a legjobbak közé tartozott, 1960-ban pedig három ezüstérmet szerzett, hiszen a 125-ösök, a 250-esek és a 350-esek mezőnyében is a második helyen zárt – előbbi kettőben Carlo Ubbiali, míg utóbbiban John Surtees mögött. Utóbbi visszavonulását követően 1961-ben már ő volt az MV Augusta első számú pilótája, s végül 4, illetve 7 futamgyőzelemmel a 350 köbcentisek és az 500 köbcentisek világbajnoki címe is az övé lett.
Hocking az 1962-es idényt is csúcsformában kezdte, hiszen győzni tudott az Isle of Man TT-n, ám a sikert követő napon bejelentette, hogy visszavonul a motorsporttól. A döntést a TT során bekövetkező tragédiák indokolták: abban az évben a Man-sziget négy áldozatot szedett, köztük Hocking közeli barátja, Tom Phillis is életét vesztette. „Ez túl veszélyes” – jelentette ki döntését indokolva a rodéziai.
A versenyzéstől viszont nem vonult vissza az ekkor 24 esztendős pilóta, s hamarosan már négy keréken igyekezett betörni a legjobbak közé. A lehetőséget a legendás Stirling Moss súlyos sérülése adta meg neki, hiszen ő került a négyszeres vb-ezüstérmes helyére Rob Walker csapatában. F1-es karrierjét az 1962 augusztusában rendezett Dán Nagydíjon kezdte meg, míg világbajnoki bemutatkozására a karácsony és újév közt rendezett Dél-afrikai GP-n került volna sor.
Sajnos Hocking ezt már nem érhette meg, hiszen nyolc nappal korábban életét vesztette a durbani Natal GP egyik edzésén. Lotusa elhagyta a pályát, s egy nemrég kidőlt fa tönkjének csapódott. A hatalmas ütközés kettétörte az autót, Hocking pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett, melyekbe nem sokkal később, a kórházba szállítás közben belehalt.
