Az 1958-as világbajnokság végéhez közeledve, a Német Nagydíj után öt brit versenyző állt a bajnoki pontverseny első öt helyén, így már teljesen biztos volt, hogy megszületik az Egyesült Királyság első világbajnoki címe. A pontversenyt az egyetlen győzelme mellett szorgosan gyűjtögető Mika Hawthorn vezette 30 egységgel a háromszoros bajnoki ezüstérmes Stirling Moss (24) és a szintén bajnokesélyes Collins halálos balesetét követően a Nürburgringen futamot nyerő Tony Brooks (16) előtt.
A három futammal a vége előtt hat pont hátrányban lévő Mossnak nagyon kellett a siker, hogy életben tartsa bajnoki álmait, s három ezüst után végre felérjen a csúcsra. Portugáliában meg is szerezte a pole-pozíciót, mindössze öt századdal utasítva maga mögé Hawthorn Ferrariját. Ez volt a Vanwall negyedik rajt elsősége az évben, korábban Brooks, Lewis-Evans és Moss is szerzett már egyet.
Vasárnap a rajt után egy rövid időre Hawthorn átvette a vezetést, Moss azonban hamar visszaállt az élre, és meg is nyerte a futamot. A verseny után ráadásul riválisát kizárással fenyegették, ami azt jelentette volna, hogy két futammal a szezon vége előtt Moss átveszi a vezetést a bajnoki összetettben. Ám ekkor következett az a momentum, mely örökre beírta ezt a futamot a Formula-1 nagykönyvébe, s egyúttal a száguldó cirkusz történetének egyik legsportszerűbb versenyzőjévé tette Mosst.
A futamgyőztes ugyanis megvédte honfitársát a versenybírák előtt, s végül sikerült is meggyőznie őket arról, hogy ne zárják ki a versenyből, s megtarthassa hét pontját, melyet a második helyért, illetve a leggyorsabb körért kapott. Hawthornt azért fenyegette büntetés, mert a pálya egyik emelkedős szakaszán lefulladó autóját úgy indította újra lendületből, hogy lefelé gurult egy keveset a lejtőn – szemben a forgalommal!
A manővert ráadásul Moss maga tanácsolta neki, menet közben kiabálva át honfitársának. Ha ez nincs, s Hawthorn kiesik a versenyből, a szezon végén minden bizonnyal Stirling Mosst koronázzák világbajnokká, akit így nem a valaha volt legjobb olyan versenyzőként tartanánk számon, aki sosem ért fel az F1 trónjára...
