Valamikor régen volt egy olyan, elsősorban biztonsági megfontolás, miszerint ha az autókat a gyorsaságuk szerint rakjuk sorba, kevesebb lesz a baleset. Ez nyilvánvalóan így van, de ez meglehetősen unalmas versenyt vetít előre, ahol a mezőny fokozatosan széthúzódhat. Szerencsére a szombati időmérésen mutatott jó forma vasárnap már változhatott, akárcsak az időjárás.
Mert mindjárt más a helyzet, ha valamiért elöl megy a lassabb, és utána a gyorsabb, mert ebből akció szokott születni.
Nem mondhatjuk, hogy ezt kihagyták volna a számításból a szabályalkotók, hiszen láttunk mi már két fordulós időmérő szisztémát is, ahol nem is burkolt cél volt egy másfajta, a papírformától elütő sorrend felállítása.
Kíváncsi lettem, vajon a rajthelyek mennyiben szolgálták ki az időmérés legjobbjainak reményeit. Ami azt illeti, túlzottan is megtették.
A Formula-1 világbajnokság összes futamát figyelembe véve (benne a legutóbbi, kanadai versenyt is) 376 esetben az győzött, aki a sor elejéről indult! Ez 40.7 %-os valószínűséget jelent. A második rajtkockából 219 esetben tudtak futamot nyerni, amely 23.7 %-os valószínűséget mutat. Ez a kettő tehát magába zárta a győzelmi esélyek csaknem 2/3 részét!
Nézzük meg, a többi rajtkockából hányszor sikerült győztesként átszakítani a célvonalat:
|
RAJTHELY: |
Győzelmek száma: |
Arány: |
|
1. |
376 |
40.7 % |
|
2. |
219 |
23.2 % |
|
3. |
113 |
12.2 % |
|
4. |
59 |
6.4 % |
|
5. |
46 |
4.9 % |
|
6. |
36 |
3.9 % |
|
7. |
21 |
2.3 % |
|
8. |
16 |
1.7 % |
|
9. |
4 |
0.4 % |
|
10. |
8 |
0.8 % |
|
11. |
5 |
0.5 % |
|
12. |
4 |
0.4 % |
|
13. |
3 |
0.3 % |
|
14. |
5 |
0.5 % |
|
15. |
1 |
0.1 % |
|
16. |
2 |
0,2 % |
|
17. |
2 |
0.2 % |
|
18. |
1 |
0.1 % |
|
19. |
1 |
0.1 % |
|
20. |
- |
- |
|
21. |
- |
- |
|
22. |
1 |
0.1 % |
A tizedik helynél hátrább keresgélve feltűnik, hogy olyannyira áltudományossá kezd válni a felsorolás, mint a júliusi lottószámok kihúzásának a gyakoriságát alkalmazni decemberben. Ezt vizsgálni tehát meglehetősen blőd volna.
Az mindenesetre világosan látszik, hogy a tizedik helynél hátrábbról átlagban körülbelül két és fél évente tud valaki győzni. Külön érdekesség, hogy a 20. és a 21. helyről még soha senki nem nyert, de a 22. helyről már igen. John Watson, 1983-ban a kaliforniai USA Nagydíjon (Long Beach) szívómotoros McLarenjével érte el a bravúrt, és csapattársa, a mögüle induló Niki Lauda futott célba a második helyen! A McLaren tehát kettős győzelmet szerzett a 22. -23. helyről indulva. Na, ezt csinálja utánuk valaki, bárki!
