Ma napra pontosan 31 évvel ezelőtt rendezték az F1 történetének egyik legemlékezetesebb és legellentmondásosabb versenyét, az 1984-es Monacói Nagydíjat, amely az évi Formula-1-es világbajnokság hatodik futama volt.
Már az időmérő edzés is bővelkedett izgalmas jelenetekben, hiszen Martin Brundle hatalmasat bukott, majd visszakocogott a bokszba a tartalékautójáért, ám amikor dr. Sid Watkins, az F1 orvosa megkérdezte őt, hogy hogyan jutott vissza a bokszba, és mi történt vele, nem tudta megmondani. A doktor agyrázkódást állapított meg nála, és nem engedte, hogy visszaüljön az autóba, így számára véget is értek a hétvégi küzdelmei.
A mezőny többi tagjára viszont még kalandok és fordulatok egész sora várt, a vasárnapi futamra ugyanis leszakadt az ég, ezért 45 perccel elhalasztották a rajtot. Alain Prost indulhatott az élről, aki ekkor már két győzelmen is túl volt a McLarennel, ám most először szerzett pole-pozíciót. Mellőle Nigel Mansell várhatta a rajtjelet a Lotus-Renault volánjánál, míg az F1-ben ebben az évben újoncként bemutatkozó Ayrton Senna a 13. helyről startolt a Toleman szerény képességű versenygépével. A brazilnak ez volt élete első esős F1-es versenye, egyben az első utcai nagydíj, amin részt vett.
A verseny rögtön balesettel kezdődött, miután René Arnoux Ferrarija összeért Derek Warwick Renault-jával, aki csapattársával, Patrick Tambay-jel együtt a falban kötött ki. Mindkettőjük lába megsérült az esetnél, Warwick megúszta zúzódásokkal, Tambay lába viszont el is tört.
Prostot ez nem zavarta, ő megőrizte a vezetést, sőt, egyre nagyobb előnyt kezdett el kiépíteni magának az élen. A 11. körben azonban őrült jelenetsorok következtek. A kevéssel előtte az alagút bejáratánál bukó Corrado Fabi autóját éppen menteni igyekvő pályamunkások egyikét ugyanis elütötte az éppen lekörözésre váró Michele Alboreto esőfüggönyében szinte semmit sem látó Prost.
A pályamunkásnak szerencsére nem esett komolyabb baja, Prostnak viszont lassítania kellett, így Mansell elment mellette és az élre állt. Ez volt az első alkalom, hogy a később vb-címet is szerző brit vezetett egy F1-es nagydíjat, öröme azonban nem tartott sokáig, mert öt körrel később hibázott, falnak csapta a Lotust és kiesett.
Prost így újra zavartalanul haladhatott elöl, mögötte viszont zajlottak az események, mivel az ekkor még szinte mindenki számára ismeretlen Senna úgy ment át a mezőnyön az extrém körülmények között, mint kés a vajon. Az ifjú brazil a 19. körben már Niki Laudát előzte a második helyért (a 13.-ról indult ugyebár), ami az osztrákot annyira idegesítette, hogy meg is próbált tapadni rá, ám ennek hat körrel később egy bukás lett a vége – Lauda számára is véget ért a verseny.
Prost ekkor jó fél perces előnnyel vezetett Senna előtt, ám idővel még jobban rázendített az eső, Senna pedig hatalmas léptekkel közelített az éllovashoz, körönként 2-3, esetenként 4 mp-et dolgozva le hátrányából. Prost a 29. körben heves integetéssel haladt el a célegyenesben a bokszutca mellett – a francia nem ismerőst látott, hanem azt akarta a versenyigazgatóság tudtára adni így, hogy szerinte már alkalmatlanok a körülmények a versenyzésre. A 31. körben újabb, még hevesebb integetéssel jelezte ugyanezt, miközben Senna hátránya ekkor már csak 7 mp. volt vele szemben.
Szinte borítékolható volt, hogy még néhány kör és a brazil újonc utoléri az ekkor még szintén első világbajnoki címéért hajtó franciát, akin azonban megkönyörült Jacky Ickx versenyigazgató, és a 32. kör végén megszakította a versenyt. A célegyenesbe érkező Prost elé egyszerre mutatták be a piros és a kockás zászlót, jelezve, hogy nem lesz új rajt. A francia szépen leparkolt a zászlókat tartó marshallok elé, miközben Senna erre fittyet hányva átrobogott a célvonalon elsőként, és ünnepelni kezdte magát, mint győztest. A szabályok értelmében azonban az előző kör befutási sorrendje alapján állapították meg a végső győztes kilétét, így természetesen Prost győzelmét hirdették ki – a francia is nyilván ennek tudatában nem gurult már át a célvonalon.
Ettől függetlenül az eset nagy port kavart, mivel a döntést meghozó Ickx ekkortájt a Rothmans-Porsche sportautó-csapatának vezéralakja volt, és döntésével éppen a TAG-Porsche motorral hajtott McLarent segítette győzelemhez. Az összefüggést persze egyből látta mindenki, és Ickxet egy időre el is tiltották a versenyigazgatói poszttól, miután bebizonyosodott, hogy döntése meghozatala előtt nem konzultált a stewardokkal, ráadásul, ekkor már kevésbé esett az eső, mint néhány körrel korábban, így semmi nem indokolta a verseny leintését.
A publikum és a sajtó fel volt háborodva, mondván, jogtalanul elvették a lehetőséget a remek versenyt futó Sennától, hogy megszerezze élete első F1-es nagydíjgyőzelmét, de később a Toleman egyik szerelője elárulta, hogy valójában a piros zászlónak köszönhette a brazil első dobogóját, mert ha ez nincs, néhány körön belül kiesett volna egy korábban megsérülő felfüggesztéselem miatt. A címben megfogalmazott kérdésre a válasz tehát nem: csak látszólag vették el Senna első győzelmét, a valóságban egy jókora balesettől kímélték meg a brazilt.
Mivel a versenytáv kevesebb mint 75%-át teljesítette a mezőny, így fél pontokat osztottak, és a sors különös szeszélye, hogy a futam megszakítását a leghevesebben követelő Prostnak éppen ezen úszott el a világbajnoki címe. Tudniillik, az év végi összesítésben fél ponttal kapott ki csapattársától, Niki Laudától, és ha a Monacói Nagydíjon elvergődik valahogy a mezőny a táv 75%-áig, és Prost akár csak a 2. helyen jön be, még akkor is több pontot kapott volna, mint így az 1. helyért.
