Esteban Tuero jó időben, jó helyre született meg 1978. április 22-én: egy olyan országban, mely valósággal rajong a motorsportokért, egy olyan családban, ahol a szándék és a háttér is megvolt ahhoz, hogy elindítsák gyermeküket a Formula-1 felé vezető rögös úton, az ifjú argentin számára egyszerűen minden adott volt a sikerhez – egyetlen dolgot kivéve: a türelmet.
Tuero édesapja maga is versenyző volt, így aligha meglepő, hogy fiát is segítette elindulni ezen az úton. Hétéves korától egészen 1992-ig gokartozott, majd a következő évben, 15 esztendősen autókkal kezdett versenyezni. 1995-ben jött át Európába, ahol egészen jó eredményeket ért el eleinte, sőt több F1-es csapat figyelmét is felkeltette. Végül a Minardi szerződtette tesztpilótának, mindössze 18 évesen.
Hiába kezdődött jól Tuero számára az 1996-os szezon az olasz F3-ban, s csatázott nagyot többek közt Jarno Trullival is, végül úgy döntött, hogy nem fejezi be az idényt, hanem átigazol az F3000-be, ám ez egyértelműen elhibázott lépés volt, hiszen tapasztalatlansága okán igazán erős eredményeket nem érhetett el ebben a sorozatban – végül 0 ponttal zárta a szezont, legjobb eredménye egy 10. hely volt.
Akkori csapata, a Draco nem is tartotta meg őt a következő szezonra, így 18 évesen válaszút elé került. Végül úgy döntött, hogy ahelyett, hogy visszamenne az F3-ba, Japánban folytatja a Formula Nipponban. Nem volt jó ötlet: a Pedro de la Rosa által fölényesen megnyert sorozat túl erősnek bizonyult a számára, s a szezon felénél távoznia kellett a Team LeMans-tól, miután mindössze egyetlen pontot szerzett.
A Minardi mindennek ellenére továbbra is kitartott Tuero mellett, s az 1998-as Formula-1-es szezonra általános meglepetést okozva versenyzői szerződést kínált az ifjú argentinnak. Eleinte kétséges volt azonban, hogy indulhat-e, mivel a szuperlicensz követelményeinek nem felelt meg, s az FIA-n múlott, hogy engedélyezi-e a részvételt a roppant fiatal, és igen tapasztalatlan versenyzőnek.
„Tuero miatt én aggódnék, nem szeretnék ilyen csekély tapasztalattal rendelkező srácokat a pályán látni. Gondoljunk csak bele: még ha nem is kvalifikálja magát a futamra, akkor is útban lesz a kvalifikáció során. Ha pedig igen, akkor egészen biztos, hogy sokszor le fogják körözni, nagyon észnél kell majd lennie. Hogy őszinte legyek, engem bosszant, hogy ilyen emberek ott lehetnek, zéró megbízhatósággal” – fogalmazott meg éles kritikát a korábbi F1-es pilóta, Martin Brundle.
Szavait azonban nem hallgatták meg, s Tuero minden idők harmadik legfiatalabb versenyzőjeként, mindössze 19 évesen bemutatkozhatott a Formula-1-ben. Noha Melbourne-ben egy a Minardihoz képest remek, 17. rajthellyel kezdett, az év összességében inkább csalódásként értékelhető, hiszen mindössze négy alkalommal ért célba, a pontszerzésre pedig természetesen esélye sem volt. Természetesen a technika is vastagon okolható a problémákért, de emellett azt is ki kell emelni, hogy ő maga sem nyújtott tökéletes teljesítményt...
A Minardi viszont szívesen megtartotta volna a következő szezonra, hogy Marc Gene oldalán versenyezzen tovább, Tuero azonban éppen olyan váratlanul hagyta el az F1-et, mint ahogy megérkezett: 1998 telén, mindössze 20 esztendősen bejelentette visszavonulását – így utolsó F1-es futama a Japán Nagydíj volt, ahol Takagival ütközve csigolyasérülést szenvedett.
Az okokról megoszlanak a vélemények, a legvalószínűbb az, hogy a szezonzárón elszenvedett nyaksérülése sosem jött rendbe teljesen, de van olyan vélemény is, hogy egyszerűen belefáradt abba az életmódba, amit egy versenyzőnek ki kell bírnia – azaz, túl sok volt ez neki túl fiatalon. Megint mások úgy tudják, hogy a távozás fő oka az volt, hogy a sajtó nevetségessé tette őt teljesítménye miatt, amit nem akart, vagy nem tudott elviselni...
