2000. január 23., Barcelona. A piros sarokban Bruno Junqueira, a Williams korábbi tesztpilótája, a nemzetközi F3000-es bajnokság ötödik helyezettje, míg a kék sarokban a kvázi csak nagy-britanniai körökben ismert F3-as titán, Jenson Button. A brit eredményeinek köszönhetően tesztelhette a McLaren és a Prost autóját is, most pedig az igazság pillanatáért érkezett a montmelói hegyek lábánál elterülő aszfaltcsíkra.
A sportágba 12 év után visszatérő BMW motorjaival meghajtott kék-fehér Williamsek készen álltak arra, hogy a két pilóta összecsapjon, ugyanis azt hivatottak eldönteni, hogy ki vezetheti az egyik járgányt a 2000-es Forma-1-es szezon során. Jenson Button sikeresen vette az akadályt és legyőzte a nála tehetségesebbnek tartott brazil pilótát, így négy nappal 20. születésnapját követően megkapta álmai lehetőségét Ralf Schumacher mellett.
Még el sem kezdődött a szezon, a közvélemény – főleg hazája sajtója – hatalmas nyomást helyezett rá, amit csak nehezített, hogy a csapatnál is nagy reményeket fűztek hozzá. „Jensonnak meg kell mutatnia, hogy mire képes, annak érdekében, hogy ne legyen Juan Pablónak esélye a bizonyításra” – mindezt a csapatfőnök Frank Williams mondta el az 1999 elején a CART-ba emigráló Juan Pablo Montoyával példálózva, aki már 1998-ban is a csapat szeme fénye volt, azóta pedig csak nőtt az ázsiója a ’99-es tengerentúli bajnoki címnek köszönhetően.
Button nem tétovázott, onboard-felvételek tömkelegével (szimulátor? ugyan már!) készült fel az előtte álló, Európán kívüli versenyekre, köztük a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjra. Nem segített rajta, hogy az utolsó tesztek egyikét kihagyni kényszerült hátának meghúzódása miatt, Melbourne-be érve pedig furcsa intermezzo áldozata lett: egy nyitott tetejű BMW-vel szeretett volna körbehajtani az Albert Parkban, de mivel kora miatt nem rendelkezett még nemzetközi jogosítvannyal, terve kudarcba fulladt. „Semmi nem hasonlítható a Williamsemhez” – mondta később kisfiús mosollyal az arcán, és reménykedett, hogy első F1-es hétvégéje jobban sikerül majd.
Mit jobban – fantasztikusan! Az ifjú „nagy-britán” minden várakozást felülmúlva autózott, s bár egyszer megtörte az FW22-est, és csak a 21. helyre kvalifikált, pontszerző helyen futott egészen a kieséséig. Aztán Interlagosban még feljebb lépett, és David Coulthard kizárása után hatodik helyével a legifjabb pontszerzővé avanzsált. Az üzlet pedig beindult: Buttont vállára vette a média, az ifjú pedig két kézzel kezdte szórni a pénzt. Luxus-sportkocsit, lakást, jachtot vásárolt, és azt hitte, hogy az álom örökké fog tartani. Gerhard Berger jelenségnek tartotta, gokartcsapatának vezetője, Paul Lemmens Ayrton Sennához hasonlította, Patrick Head pedig úgy nyilatkozott róla, hogy „olyan, mint egy érett versenyző, aki a jövő egyértelmű sztárja.”
Hazájában ezt a teljesítményt egy ötödik hellyel fejelte meg, amit még négy pontszerzés követett a szezonban. A legjobbját egyértelműen az esős és kaotikus Német Nagydíjon nyújtotta, ahol hiba nélkül ért célba a 4. helyen, másfél másodperccel lemaradva a 3. helyezett David Coulthard mögött. Spában az ötödik lett, habár főgonoszi szerepben tündökölt, mert a verseny elején taccsra tette Jarno Trulli Jordanjét.
Az év összességében fenomenálisan alakult a versenyképes Williams-BMW-nek köszönhetően, és Button a nyolcadik helyen zárt debütáló szezonjában. Egyetlen csalódásaként azt említette meg, hogy Malajziában ellopták a telefonját (…), és minden jel arra mutatott, hogy 2001-ben tovább folytatódhat a sikerszéria. Így is lett – de csak a Williams esetében. Buttonnak ugyanis kiadták az útját szezon végén, hogy helyet csináljanak Juan Pablo Montoyának.
2000 után 2001-ben is a Williams adta az év újoncát, de keserű pirula volt ezt Button számára, aki akkor már kétéves szerződését töltötte a Benettonnal. 2000 még a sikerektől és a felhőtlen boldogságtól volt hangos, 2001-re azonban Button nagyot nyekkent a realitás talaján: mindössze két pont állt a neve mellett év végén, és hiába hívta Patrick Head érett versenyzőnek, a brit 2001-ben kezdett el elindulni a felnőtté válás útján.
Jól jellemzi az akkori önmagát Button egyik 2013-as nyilatkozata, immár számtalan győzelemmel és óriási tapasztalattal a háta mögött. „Ha visszatekintek 2000-re, azt mondhatom, hogy nem álltam még készen a Forma-1-re. De meg kellett ragadnom a lehetőséget, hiszen nem tudhattam, lesz-e következő. Fiatalon nagyon nehéz helyzetben van az ember, hiszen megmondják neki, mit tegyen. Akkor ez majdnem tönkretette a karrieremet…”
