DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Retro

Retro – Az örökifjú Fisichella

Ma ünnepli születésnapját Giancarlo Fisichella, aki úgy érkezett meg az F1-be, hogy 1953 után ő szerezhet újra bajnoki címet Olaszországnak, s bár ez nem sikerült, sok szép emléket őrzünk róla.

Az alábbi cikk 2015-ben készült.

Szinte hihetetlen, de az örökifjú Giancarlo Fisichella már 42 esztendős lett a mai napon. Az olasz versenyző tizennégy éven át volt a száguldó cirkusz mezőnyének tagja, és bár olyan magasságokba nem jutott el, mint azt sokan várták volna tőle, a tehetségét sosem kérdőjelezték meg.

fisichella_2005



Balszerencséjére igazán erős autóba csak egyetlen alkalommal került, akkor viszont egy korszakos zseni lett a csapattársa, akivel képtelen volt felvenni a versenyt. Noha többször leírták, mindig képes volt a megújulásra, és F1-es karrierje utolsó szezonjára is maradt egy nagy dobása, ráadásul egyik nagy álmát is beteljesítette azzal, hogy a Ferrari színeiben búcsúzhatott el a királykategóriától. Mai Retro-cikkünkben Giancarlo Fisichellát köszöntjük.

Fisichella, akiről kevesen tudják, hogy karrierje hajnalán az együléses versenyzés mellett egy rövid ideig túraautózott, s két szezont lehúzott a DTM-ben is, 1995-ben a Minardi tesztversenyzőjeként került kapcsolatba az F1-gyel. Nem volt fizetős pilóta, az olasz F3 megnyerése és a monacói F3-as futamgyőzelem győzte meg névrokonát, Minardi urat arról, hogy érdemes alkalmaznia az akkor 22 esztendős tehetséget.

fisichella_2005

1996-ra versenyzői szerződést is kapott a csapattól, ám csak nyolc verseny jutott neki, a Minardi ugyanis két pénzes versenyző kedvéért is félreállította: a szezon 2-3. hétvégéjén Tarso Marques, az utolsó hat futamon pedig Giovanni Lavaggi foglalta el a helyét. Jó teljesítményével, főként időmérős remeklésével azonban így is sikerült felkeltenie Eddie Jordan figyelmét, aki a következő szezonra őt ültette Ralf Schumacher mellé.

Az olasz-német páros az 1997-es szezon egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatta a sárga autókkal: összesen három dobogót szereztek, Fisichella maga kettőt, egy ízben övé lett a leggyorsabb kör, Németországban pedig a második helyről indulva már vezette is a futamot, mielőtt defektet kapott. A jó szereplés ellenére az év végén távozott: Jordan az 1996-os világbajnok Damon Hillt akarta az autóba ültetni, míg Fisichella a Benettonhoz vágyott.

fisichella_2005

Az 1995-ben még világbajnoki címig jutó csapat fokozatos süllyedését azonban nem tudta megállítani. Az első év úgy-ahogy rendben volt: Fisichella Ausztriában megszerezte első pole-ját, Monacóban és Kanadában pedig egyaránt második lett – azonban a pontokat és a bajnoki helyezést tekintve is visszaesést jelentett az előző odényhez képest ez a szezon. A következő pedig még inkább: a Kanada-specialistává váló Fisichella sorozatban harmadszor is dobogós lett Montrealban, ám ez volt azévi utolsó pontszerzése – a szezon hatodik versenyén... Azt persze hozzá kell tennünk, hogy ősszel vezette a kaotikus Európa Nagydíjat, ám a pálya szélén fejezte be a versenyt, a harmadik olyan futamot, ahol győzelmi esélyei lehettek volna.

Még két évet maradt a Benettonnál: 2000 kimondottan jól sikerült, hiszen a szezon első felében háromszor dobogón zárt köztük Kanadában is, immár sorozatban negyedszer. Montreal után ismét nem jutott neki több pont abban az évben, de ez is elég volt ahhoz, hogy addigi legjobbjával hatodik legyen az összetettben. 2001 viszont szóra sem érdemes, a minardis félszezont leszámítva először még csak a legjobb tíz közé sem fért oda az összetettben, s mindössze háromszor szerzett pontot – igaz, egy dobogó így is összejött, ezúttal Belgiumban.

fisichella_2005

Bár Fisichella jobban szerepelt fiatal csapattársánál, Jenson Buttonnál, a szezon végén neki kellett távoznia, hogy helyet csináljanak honfitársának, Jarno Trullinak. Két évre visszatért a Jordanhez, majd az eredményekkel elégedetlenkedve a Sauberhez igazolt, ám a 2002 és 2004 közti három évnek csak egyetlen említésre méltó mozzanata volt. Igaz, az annál kiemelkedőbbre sikeredett, hiszen 2003-ban a brazil esőkáoszban végre valahára megszerezte karrierje első futamgyőzelmét, hét esztendővel bemutatkozását követően.

Miután a Saubernél is jó teljesítményt nyújtott, és legyőzte csapattársát, a második F1-es szezonját teljesítő Felipe Massát, korábbi főnöke, Flavio Briatore visszavitte az immár Renault névre hallgató enstone-i istállóhoz. Fisichella nem tudta felvenni a versenyt Fernando Alonsóval, aki két közös évük alatt két bajnoki címet szerzett, miközben az olasznak csak két futamgyőzelem jutott. 2006-ban több balszerencsés futama ellenére egyéni legjobbjával negyedik lett az összetettben, így Alonso távozása után is maradhatott a csapatnál.

fisichella_2005

2007-re a Renault alaposan visszaesett, de a szezon első felében Fisichella még elfogadhatóan teljesített. A másodikról viszont ezt már nemigen mondható el, hiszen csak egy ízben szerzett pontot, miközben újonc csapattársa, Kovalainen zsinórban hétszer. A tapasztalt olasznak az év végén mennie kellett, s karrierje során harmadszor is Silverstone felé vette az irányt: a Jordan utódja, a Force India dobott neki mentőövet.

A csapat nagyon mélyről indult, s eleinte Fisichella sem tudott segíteni rajtuk. Harminc versenyt töltött az istálló színeiben, melyek közül az első 29 különösebb eredmény nélkül múlt el. Aztán a 2009-es Belga Nagydíjon megtörtént a csoda: Fisichella a pole-ba repítette a Force Indiát, majd a futamon szoros versenyben lett második Kimi Raikkönen mögött. Sőt, ha az istálló kicsit rutinosabb, és az utolsó gyorskörét a biztos pole tudatában megszakíttatják Fisichellával, talán a győzelem is összejöhetett volna...

fisichella_2005

Ez volt hősünk utolsó versenye a silverstone-i istállóval, a következő futamot ugyanis már a Ferrari színeiben kezdhette meg, akik leváltották a sérült Massát helyettesítő Luca Badoert, és őt ültették be Raikkönen mellé. A pontszerzés nem jött össze a gyengécske F60-assal, de karrierje utolsó öt futama így is egy álom beteljesítését jelentette a számára.

Visszavonulása óta is a Ferrari kötelékébe tartozott, bemutatókon vezette az istálló F1-es gépeit, az AF Corse-szal kétszer megnyerte a GT-k versenyét Le Mans-ban, s 2012-ben az első WEC-szezonban is csúcsra ért az olasz csapattal.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: