Az alábbi cikk 2014-ben íródott, Robert Kubica 30. születésnapján.
Bár napjainkban már Európa keleti részéből is egyre több fiatal tehetség özönlik az autóversenyzés felsőbb kategóriáiba, Robert Kubica gyerekkorában ez még koránt sem volt ilyen egyszerű. Bizonyára sokat tett pályafutása előrelendítésében, hogy egy nagyvárosban, Krakkóban nőtt fel, így a közelben volt lehetősége belekóstolni a versenyzés világába. A lengyel a Krakkó déli részén húzódó zsidónegyedben, a Kazimierzben lévő gokartpályán kezdte meg ismerkedését a sporttal, amelynek helyére idén ősszel nem tervezetten a Formula.hu is ellátogatott. Kubicának szerencséje volt, a pálya ugyanis nem üzemelt hosszú ideig: megépítése előtt vasúti rakodóhely működött ott, most pedig már több éve egy vendéglő áll azon a helyen Stara Zajezdnia néven, amely egyúttal a város leghosszabb sörcsarnoka is.
Formaautókkal 2001-ben kezdett el versenyezni, és négy szezon elteltével vetette magát észre igazán az F1-es csapatfőnökökkel is, amikor megnyerte a Formula Renault 3.5 kategóriát. Már 2005-ben is a Renault tesztpilótája volt, a következő szezonra pedig magához láncolta a Saubert felvásárló BMW, akivel a versenyhétvégék péntekjein is bemutatkozhatott. De nem kellett sokat várnia az éles debütáláshoz sem - a BMW ragaszkodott hozzá, hogy már a szezon során beüljön egy versenyre a még a Sauberrel szerződést kötő Jacques Villeneuve helyére, a kanadainak viszont olyannyira nem volt ínyére az ötlet, hogy azonnal mindenestől hátat is fordított az F1-nek. A lengyel menetelését így semmi nem gátolta tovább.
Első futamán, a 2006-os Magyar Nagydíjon azonnal sikerült is átlátnia a káoszon és hetedikként, pontszerző helyen futott be, mielőtt a súlyhatár el nem érése miatt utólag ki nem zárták autóját. Ez sem szegte kedvét, csak két további versenyt kellett várni arra, hogy visszavágjon: Monzában már a rajtnál előretört a 6. helyről a harmadikra, amit végig meg is őrzött, ezzel hatalmas feltűnést keltve megszerezte első dobogóját.
Nem is volt kérdés, hogy a továbbiakban is kitart mellette a BMW. 2007 még inkább tanulóév volt számára, amely során csapattársával, Nick Heidfelddel ellentétben a pódiumra sem állhatott fel. Emellett pedig elszenvedte legnagyobb F1-es balesetét, amikor Montrealban Jarno Trulli autója által megdobva a betonfalba csapódott nagy sebességgel. A lengyelnek csodával határos módon a haja szála sem görbült, de elővigyázatosságból ki kellett hagynia egy futamot.
2008-ra már a kezébe vette az irányítást a csapaton belül, és ekkor számított ez igazán, hiszen a BMW megérkezett a Ferrari és a McLaren sarkába az élmezőnyben. Kubica rendszeresen dobogókat szerezve sokáig a bajnoki harcban maradt, egy alkalommal még a pontversenyt is vezette, ráadásul előző évi balesete színhelyén, Kanadában kettős győzelemre vezette a csapatot, miután riválisait balszerencse sújtotta. Legnagyobb bánatára azonban a BMW furcsa döntést hozott, és az autó fejlesztésének leállításával lemondott a valószínűtlen, de mégis lehetséges bajnoki címről a 2009-es felkészülés jegyében. Kubica így végül a tabella 4. helyére csúszott, bánatát pedig tovább mélyítette, hogy a csapat a gondos előkészületekkel együtt is alaposan mellélőtt az új szabályok érkezésekor, így a következő szezont ő maga csak a 14. pozícióban zárta.
Új kezdetként tekintett a Renault-ra, amely istállóhoz 2010-ben érkezett, és három dobogóhoz juttatta az átalakuló gárdát, ezután pedig csak még magasabbak voltak a várakozások az új idényre.
A dolgok azonban máshogy alakultak a lengyel számára, és a győzelmek helyett pár hónap múlva már a felépüléséért kellett küzdenie. 2011 februárjában az alkalmanként a ralizást is kipróbáló lengyel a Ronde di Andora során egy szalagkorlátnak csapódott, amelynek egyik vége átszúródott a Skodán, súlyos sérüléseket okozva Kubica jobb lábán és karján.
Hosszas kórházi kezelés és szerencsés felépülés következett, s bár a rajongók az első egy-két év elején azt várták, hogy Kubica visszatér az F1-es versenyzéshez, kiderült, hogy ez a jobb karjának nehéz mozgatása miatt egyelőre lehetetlen számára. Eközben napvilágot látott a hír, hogy a balesete nélkül hamarosan a Ferrarihoz szerződhetett volna, de ehelyett így be kellett érnie a Mercedes szimulátorának alkalmi kipróbálásával, na meg az egyre intenzívebb ralizással, amelyhez 2013-tól teljes szezont vállalva visszatért.
Kipróbálta magát az ERC-ben és a WRC-ben is, 2013-ban a WRC2-es kategóriájában meg is szerezve a bajnoki címet. A legnagyobbak között azonban egyelőre nem könnyű a dolga, 2014-ben rengetegszer bukott a világbajnoki mezőnyben, még ha eközben néhány más olyan rangos versenyt meg is nyert, mint a Janner Rali vagy a Monza Rali.
Súlyos baleset ide vagy oda, Kubica továbbra is a szenvedélyének él, és bár az F1-es kapuk talán örökre bezárultak, a lengyel máris bizonyította, hogy azon kívül is képes lehet sikeres versenyzői pályafutásra.
A cikk eredeti, 2014-es publikálása óta Kubica mégis visszajutott az F1-be: előbb a Renault-tól, majd a Williamstől kapott tesztlehetőséget, utóbbi színeiben pedig 2019-ben egy teljes szezont is lehúzott, amely során egy pontot gyűjtött. 2020 óta az Alfa Romeót segítette, 2021-ben két nagydíjra is beugrott a koronavírusos Kimi Raikkönen helyére, miközben az endurance-versenyzés felé fordult, s ott ért el komoly sikereket: 2023-ban az LMP2-es kategóriában bajnokságot nyert a WEC-ben.
