Retro – Sört locsolt a dobogón az első kanadai győztes

Az 1976-os montreali Nyári Olimpián az Île Notre-Dame mesterséges sziget és a körülötte áramló Szent Lőrinc-folyó fogadta az evezés és a kajak-kenu versenyszámok résztvevőit. A helyszínt az ötkarikás játékok után is hasznosítani próbálták, így annak közútként is használt útvonalait megtoldva létrehozták ma is ismert versenypályájukat, ahova 1978-ban először látogatott el az F1 mezőnye, végleg maga mögött hagyva a szervezési és biztonsági aggályok által érintett mosporti pályát.

A Kanadai Nagydíj a szezon utolsó, 16. állomása volt, a bajnoki címek pedig ekkorra már eldőltek Mario Andretti és a Lotus javára. Az egész idény során lépéshátrányban lévő Ferrari eddig három győzelmet szerzett, mindet Carlos Reutemann révén, míg az első teljes F1-es évadát futó Gilles Villeneuve csak egy dobogót, néhány balesetet és számos műszaki hibát tudott felmutatni 1978-ból.

Bár teljesítménye miatt az olasz média máris arról találgatott, hogy Villeneuve az ígéretekkel ellentétben is lapátra kerül az év végén, a Ferrari kiállt mellette. Kanada első komoly potenciállal rendelkező versenyzőjeként ráadásul hazájában már ekkor is rendkívül népszerűvé volt, és Andretti a hétvége előtt egyenesen azt feltételezte, hogy a pályát is kifejezetten Villeneuve ízlése szerint alakították ki.

Az edzések zömmel esőben zajlottak, amelyeken a Ferrarik a mezőny élén vitézkedtek, majd az időmérőt Jean-Pierre Jarier nyerte a Lotusszal, miközben Villeneuve a biztató 3. rajthelyet szerezte meg. A már száraz pályán zajló versenyen Jarier megőrizte a vezetést a start után, mögé feljött a kiválóan elrugaszkodó Alan Jones a Williamsszel, őt pedig Jody Scheckter és Villeneuve követte.

Az első körök nem voltak eseménytelenek, előbb Hans-Joachim Stuck és Emerson Fittipaldi, majd pedig Andretti és John Watson ütköztek. Elöl eközben Jarier kezdett elhúzni, Jones egy lassú defekt után visszaesett a mezőnyben, a 27. körben pedig Villeneuve el tudott menni Scheckter Wolfja mellett, akiről ekkor már tudni lehetett, hogy a következő évben a kanadai csapattársa lesz a Ferrarinál.

Jarier ekkor már majdnem fél perces előnnyel, kényelmesen vezetett, ám a 70 körös verseny 49. körében autójában vészesen lecsökkent az olajnyomás, aminek következtében működésképtelenné váltak a fékjei. A francia a bokszba sietett, ahol viszont kiderült, hogy komoly a baj, ami a versenyének végét is jelentette, és már másodszor kellett az élen állva lemondania a végül számára soha meg nem érkező győzelemről.

Villeneuve ezzel átvette a vezetést, amit már nem is adott ki a kezéből, és kényelmes 13 másodperc előnnyel nyerte meg pályafutása első versenyét jövendőbeli csapattársa, Scheckter előtt, akit pedig jelenlegi csapattársa, Reutemann követett a célban.

A közönség extázisban tört ki, amint az első kanadai futamgyőztes hazai pályán a magasba emelte a juharlevelet ábrázoló trófeát, majd pedig a szponzor Labatt sörgyár közbenjárására pezsgő helyett egy méretes sörösüvegből locsolta a nedűt maga körül. Az olaszoknak hamar elillantak a kételyeik, Kanadában azonnal nemzeti hőssé vált, bár azt ekkor még senki sem tudhatta, hogy a montreali pálya már négy év múlva a Circuit Gilles Villeneuve nevet fogja viselni szeretett pilótájuk tragikus balesetének emlékére.