Antonio Ascari 1888. szeptember 15-én egy kukoricakereskedő gyermekeként látta meg a napvilágot a lombardiai Mantua közelében. Az első világháborút követően, 1919-ben kezdett versenyezni egy átalakított 1914-es Fiattal, miután a gyártó visszalépett a Parma Poggio di Berceto hegyiversenytől, az első háború utáni olaszországi autós megmérettetéstől, s eladták Ascarinak az egyik négy és félliteres háború előtti modelljüket.
Ascari a mintegy 53 kilométeres versenyen öt és fél percet adott a második helyezettnek, majd nem sokkal később egy másik hegyiversenyt is megnyert. A novemberi Targa Florióra szintén benevezett, de egy havas hegyi úton megcsúszott, és megsérült. Az Alfa Romeo ennek ellenére felfigyelt rá, és felkérték, hogy a következő évre csatlakozzon a versenycsapathoz, mely a kor legjobb olasz versenyzőiből állt: Ugo Sivocci és Giuseppe Campari mellett egy bizonyos Enzo Ferrari is ott versenyzett.
Ascari 1920-ban és a rákövetkező évben több győzelmet szerzett az Alfa Romeónak, a legfontosabb versenyen, a Targa Florión viszont éveken át elkerülte a szerencse. Az 1923-as versenyt egy defekt miatt bukta el, pár héttel később Cremonában viszont az első Grand Prix-győzelmével vigasztalódhatott.
Az Alfa egy új, P1 néven ismert kétliteres versenyautót fejlesztett ki, hogy ezzel induljon az 1924-es Grand Prix-futamokon. Az autókat az 1923 szeptemberében rendezett monzai Olasz Nagydíjon vetették be először - és mint kiderült, utoljára. A roppant népszerű Ugo Sivocci, a Targa Florio azévi győztese az edzésen halálos balesetet szenvedett, az Alfa Romeo visszalépett a versenytől, az autó fejlesztését pedig leállították.
A következő évi Targa Florión úgy tűnt, Ascari végre valahára megnyerheti a legendás futamot, ám a szerencse ismét elpártolt tőle: kevesebb mint 100 méter választotta el a céltól, amikor autója műszaki probléma miatt megpördült és lefulladt. Végül a közönség a harmadik helyen célba tolta az autót, ám ezt később szabályellenesnek minősítették. Ascari később több versenyt nyert az év során, köztük a monzai Olasz Nagydíjat az új, P2-es kódjelű autóval
Az 1925-ös év is jól kezdődött Ascari számára, hiszen a Grand Prix-versenyzés történetének első olyan európai futamát, melynek eredménye beleszámított a konstruktőrök világbajnokságába, az olasz versenyző megnyerte a spái pályán - mely természetesen jóval hosszabb volt a mainál, 15 kilométeres, a verseny pedig 800 kilométernél is hosszabb volt. Az első Belga Nagydíjat egyébként mindössze két autó fejezte be, Ascari mögött márkatársa, Campari lett a második.
.jpg)
Egy hónappal később Franciaországban rendezték a következő, a világbajnoki értékelés részét képező nagydíjat. A Párizstól délre található Montlhery versenypályáján rendezett 1000 kilométeres verseny 22. körében Ascari súlyos balesetet szenvedett, és életét már nem lehetett megmenteni. Az első világháború utáni olasz autóversenyzés egyik legnagyobb alakja 36 éves volt.
Ascari fia, Alberto, aki ekkor hétéves volt, később maga is autóversenyző lett, apja egykori csapattársa, Enzo Ferrari csapatában. 1952-ben és 1953-ban ő szerezte a Scuderia történetének első két világbajnoki címét, de a halál őt is idő előtt ragadta el. Alberto Ascari, akárcsak édesapja, harminchat évesen hunyt el. Halálos balesetük egyaránt a hónap huszonhatodik napján történt, egy gyors, de könnyen bevehető balkanyarban, négy nappal azután, hogy sérülés nélkül úsztak meg egy másik súlyos balesetet - Alberto éppen négy nappal élt többet Antoniónál...
