Jochen Rindt 1942-ben, a második világégés kellős közepén született meg a németországi Mainzban. A háború nem kegyelmezett a családnak, 1943 júliusában Rindt szülei is Hamburg bombázásnak több mint negyvenezer civil áldozata közt voltak, a gyermeket nagyszülei vették magukhoz, így Grazban nőtt fel, s később ezért is versenyzett osztrák színekben, bár sosem lett az ország állampolgára. Gyermekkorában nem az autóversenyzés, hanem az alpesi síelés vonzotta, de sérülései miatt váltott, amit később aligha bánt meg.
Fantasztikus tehetsége már 1964-ben megmutatkozott, amikor élete második F2-es versenyén győzni tudott Londonban olyan nagyságok előtt, mint Clark, Hulme vagy Hill. Az ifjú tehetségnek Rob Walker még abban az évben bemutatkozási lehetőséget biztosított az F1-ben, ám az Osztrák Nagydíjat műszaki hiba miatt nem fejezhette be. A következő évben már a Cooperben villogott Bruce McLaren oldalán, 1966-ban pedig három dobogót szerezve a bajnoki összetett harmadik helyére ért oda - mindössze második teljes szezonjában.
Rindt csillaga emelkedőben volt, már a Formula-1 legnagyobb sztárjai közé tartozott. Ha az autója engedte, ő mindig kihozta magából a maximumot, karrierje utolsó négy évében 1966 közepétől egészen haláláig nem volt verseny, melyen célba ért volna, de nem az első négy közt zárt: e 45 futamon ez mindössze 16 alkalommal sikerült, ebből 12-szer dobogós lett, és hatszor nyert.
De ne szaladjunk ennyire előre: az 1967-es szezon végén világos lett, hogy Rindtnek váltania kell. A Cooperrel mindössze két futamot tudott abban az évben befejezni autója sorozatos meghibásodásai miatt, így átigazolt a Brabhamhez, de sokkal több sikert ott sem ért el: ismét csak két célba érés a teljes szezonban, de legalább megszerezte első pole-pozícióit.
Az igazi nagy lehetőség 1969-ben jött el, amikor a világbajnok Lotushoz szerződött a csapat első nem brit versenyőjeként. A 49B egy gyors, ám törékeny gép volt, és Rindtet nem is kerülte el a baj: második versenyén, Spanyolországban megszerezte a pole-t, ám a konstrukció hibája miatt bukott, és arcsérülést szenvedett. Ez volt az utolsó futam, hogy magas szárnyakat szereltek F1-es autókra. Rindt ezt követően élesen kritizálta Colin Chapman autóját, de később sikerült rendezni viszonyukat és jöttek az eredmények is: a szezon végén három dobogó, közte az első győzelem Watkins Glenben.
1970-nek Rindt már bajnokesélyesként kezdett neki, ám a Lotus forradalmian új 72C jelű autójára várni kellett, egészen a szezon ötödik versenyéig. Egy győzelmet Rindt így is szerzett Monacóban, így hátránya nem volt jelentős, amikor Hollandiában végre beülhetett az új autóba. A következő négy futamon Rindt egyszer sem talált legyőzőre, így Ausztriába már 20 pont előnnyel érkezett Brabham előtt, míg a végül a szezont a 2. helyen záró Jack Ickxnek csak 10 pontja volt ekkor szemben Rindt 45 egységével. Az Osztrák Nagydíjon egy műszaki hiba szakította meg a sikersorozatot, majd következett Monza...
A szombati napon Rindt ki akarta próbálni, hogy megy a Lotus szárny nélkül, és az utolsó szabadedzésen így gördült a pályára. Az etap ötödik körében a Parabolica előtti féktávnál valami eltört az autón, mely élesen balra csapódott, és a korlátnak vágódott. A Lotus eleje leszakadt, orra beleakadt a korlátba, Rindtet pedig a nem rendeltetésszerűen bekötött biztonsági öv engedte előrecsúszni az autóban. A pilóta borzalmas sérüléseket szenvedett, és a kórházba szállítás közben meghalt.
Jochen Rindt, aki kedvesének megígérte, hogy visszavonul a versenyzéstől, ha megnyeri a világbajnokságot, nem érhette meg, hogy beteljesítse élete álmát. Egy hónappal később a Lotus Watking Glenben tért vissza a mezőnybe két futam kihagyása után, ahol kettős dobogót szereztek, s mivel Jacky Ickxet mindketten megelőzték, ezzel bebiztosították a világbajnok címet Jochen Rindtnek, aki a Formula-1 történetének egyetlen posztumusz bajnoka lett. S bízzunk benne, hogy ez így is fog maradni örökre.