Kazár Miklós úgy véli, a maguk mögött hagyott esztendőt csak pozitívan lehet szemlélni, és ennek megfelelően mindenképpen félig telinek látja a teljesítményüket ábrázoló poharat. Kijelentette, a 2017-es idényüket jellemző hullámvasutazás – hullámhegyek és völgyek váltogatták egymást – egyértelműen felfelé menetben zárult, és Egerben már olyan teljesítményre voltak képesek, amire építhetnek 2018-ban.
Noha idén igencsak felemásra sikeredett a szezon a Pro Racers duója számára, Kazár Miklós és navigátora, Ferencz Ramón ennek ellenére pozitív érzésekkel zárta az idényt. Ugyanis a szezon végén a teljesen megújított Ford Fiesta R5-össel már a legjobbakkal is képesek voltak újra felvenni a versenyt, ami mindenképpen bíztató a két évzáró verseny, a Mikulás és a Szilveszter Rallye előtt, és erre a teljesítményre már építhetnek a következő bajnoki idényben.
– Számunkra most az a legfontosabb, hogy ismét versenyezhettünk, pariban voltunk a legjobbakkal. Az egri versenyt már kifejezetten élveztük Ramónnal, az autó egyre jobban működik a kezem alatt, így jövőre – és ebben maximálisan hiszünk mindketten – ismét visszatérhetünk a mezőny elejére. Idén még két rallye verseny vár rám, bízom abban, hogy mindkét nagy hagyományokkal rendelkező viadalon hasonlóan jó érzésekkel fogok majd célba érkezni.
– Igencsak nehéz időszakot hagyhat maga mögött akkor a párosuk, ám 2017-ben azért voltak kellemes pillanataik is: Eger mellett melyik bajnoki versenyre emlékszik vissza a legjobb szívvel?
– Annyi dolog történt velünk az idei szezonban, hogy a Veszprémben elért abszolút ötödik helyet például nagyon megbecsüljük, és elégedetten gondolunk vissza erre a viadalra. Ha nincs a lezúduló eső, vélhetően előrébb is végezhettünk volna, de a ha-val kezdődő mondatoknak a mi sportágunkban sincs sok értelme. A felszáradó pályán viszont fokozatosan javult az autó és a mi teljesítményünk is, ráadásul Ramón talán itt nyújtotta a legfantasztikusabb teljesítményt jobb egyben. Az utolsó szakaszt kifejezetten élveztük, ráadásul mi lettünk a legjobb Ford-csapat.
– Ugyanakkor voltak olyan versenyeik, amik rémálmaikba se jöjjenek elő. Némi túlzással a mezőnynek nem volt annyi technikai gondja, mint Önöknek…
– Rögtön az első versenyen, Miskolcon – ami számomra a legfontosabb egész évben, lévén hazai viadal – a prológon és a szombati hat gyorsaságin nagyon elégedett voltam, hiszen versenyképeseknek bizonyultunk, és harcban álltunk a dobogós helyek valamelyikének megszerzéséért. Vasárnap aztán előbb a kuplungunk kezdett csúszni a harmadik szakasztól, majd a hatodikban a féltengelyünk is eltört, így némi túlzással már-már vezethetetlennek bizonyult a Ford. Aztán jött Szombathely, amit nagyon vártunk, hiszen a murvás talaj fekszik talán a legjobban nekünk. Az első nap belülről úgy éreztük, gyorsak vagyunk, kihoztuk a maximumot az autóból, majd kiszállva a Fordból szembesültünk azzal, bizony ez messze nincs így. Kiderült, az egyik komputerünk tönkrement, így nem tudtunk megfelelő adatokhoz jutni. Turán Frici rendkívül sportszerűen segített rajtunk, ám hiába kezdtük meg a felzárkózást, az utolsó szakaszon ahelyett, hogy abszolút időt autóztunk volna, a vége előtt nem sokkal ismét technikai gondunk támadt, elszállt az erő az autóból, még szerencse, hogy szinte csak lejtőn kellett menni.
– Mi az oka annak, hogy ennyi technikai gonddal küzdöttek? Nem tudtak talán eleget tesztelni év közben?
–Sajnos ezúttal is bebizonyosodott, hogy az a tesztmennyiség, amire nekünk a civil életünk mellett időnk van, bizony kevés ahhoz, hogy ott legyünk a legelején. És ez bizony többször is meglátszott az idei teljesítményünkön. De természetesen nem szeretném csak erre fogni, hogy nem tudtunk beleszólni az összetett dobogós helyeiért folyó versenybe, mert mi is hozzájárultunk mindehhez.
– Milyen hibákat követett el?
– Például a Mecsekben előbb rossz gumit választottunk az első nap, majd az egyik legfontosabb szakaszon megforogtunk. Már ez is bőven elég lett volna ahhoz, hogy ne tudjunk beleszólni a legjobbak küzdelmébe, erre az utolsó szakaszra elromlott a lámpasorunk, ami mondjuk nem a mi hibánk volt. Komolyan mondom, sokszor csak az számított, hogy célba értünk. Nem egyszer előfordult, hogy amikor már láttuk, hogy nem tudunk beleszólni a győzelemért folyó csatákba, úgy döntöttünk, menjünk legalább látványosan. Ezt a részét legalább élveztük a versenynek. De egész évben pozitívan szemléltünk mindent, tudtuk, hogy előbb-utóbb a befektetett munka megtérül, hiszen egyikünk sem felejtette el azt, amiért az autóba ülünk. Ha az idei teljesítményünket egy pohárhoz hasonlítanám, akkor pontosan az év második felében, és főleg az Egerben tapasztaltak miatt félig telinek látom ezt a poharat. Jövőre pedig mindenképpen szeretnénk ismét a legjobbakkal csatázni, hogy versenybe lehessünk a bajnoki címért.
