Hogy éreztétek magatokat a Parasznya - Lyukóbánya oda-vissza autózáson?
- Olyan volt ez a futam, mint amire számítottunk. A pályák és az időjárás is fantasztikus volt, talán kicsit meleg is, főleg az autóban, de panaszra semmi okunk. A szervizben és a Hondában is az volt a fontos, hogy ne görcsöljünk, hanem érezzük jól magunkat. Ez megtörtént.
Gyűjtitek a versenykilométereket a Rali2-es futamokra?
- Igen-igen. Ezt az egész évet a hosszú kihagyás után pontosan arra szánjuk, hogy egyre több kilométert tegyünk magunkba és a Hondába. A MARB-os futamok pedig tökéletesek arra, hogy ismerkedjünk azokkal a dolgokkal, amik kicsit feledésbe merültek nálunk. A tét persze ezeken a versenyeken is ugyanaz és mindenki győzni megy, de mi már inkább azért autózunk, hogy magunkat és a nézőket szórakoztassuk. Az idővel való vérre menő csatákat meghagyjuk a fiatal autóversenyzőknek. Meg hát mégiscsak gyermeknap volt.
A kocsival és magatokkal mennyire vagytok elégedettek?
- A kocsival semmi gond, megy, mint a szélvész. Inkább azt mondom, hogy rajtunk múlik a többi, amit hozzá kell vagy kellene még tenni. Szépen fokozatosan felépítjük ezt az évet, hova kapkodjunk? Nem hajt a tatár. Nemrég megtaláltuk a gázpedált a kocsiban, nem is gondoltuk, hogy ilyen sok múlik rajta, hogy ha nyomja az ember.
Hol láthatjuk legközelebb a tűzpiros vérgépet?
- A gyilkos murvájú veszprémi pályákat kihagyjuk, mert az olyan szinten lebombázza az autókat, hogy úgy döntöttünk nem megyünk. Viszont terveink szerint Székesfehérváron már ott leszünk és újra a lovak közé csapunk.
