A kétszeres F1-es világbajnok Emerson Fittipaldi unokája, Enzo 2021-ben szezon közben mutatkozhatott be a Formula–2-ben, nem sokkal huszadik születésnapját követően, s harmadik versenyhétvégéjén az első pontszerzés is összejött neki. Aztán másnap minden rosszra fordult, hiszen a dzsiddai főverseny startjánál a fiatal brazil óriási balesetet szenvedett, amikor belerohant a rajtrácson ragadt Theo Pourchaire autójába.
A bukás nem csupán a szezonjának vetett véget, de komoly orvosi beavatkozásra is szorult: agyvérzése miatt műteni kellett, s emellett több más sérülést is szenvedett. Ennek ellenére a korábbi olasz F4-es bajnok ott tudott lenni a 2022-es idény rajtjánál, melyet több dobogót szerezve a 8. helyen zárt – s idén már a harmadik teljes szezonját kezdi meg a bajnokságban.
„Azok az időszakok egyértelműen a karrierem legkeményebb pillanatai voltak, rettenetesen nehéz volt” – idézte fel most a bő két éve történteket Fittipaldi. „Abban a helyzetben nem voltam biztos benne, hogy a következő évben képes leszek-e versenyezni, sőt még abban sem, hogy lesz-e költségvetésünk a Formula–2-es szereplésre.”
„De mi csak arra gondoltunk, hogy felépülök” – folytatta a fiatal brazil. „Biztosan volt néhány nagyon nehéz pillanat, sok fájdalom, és olyan időszakok, amikor az ember elgondolkodik, és felteszi a kérdést, hogy képes lesz-e újra versenyezni, lesz-e újra esélye. Minden a levegőben lógott, sok műtéten estem át, otthon voltam a családommal, nagy fájdalmak között.”
„Akkoriban csak az hajtott előre, hogy vissza akarok ülni az autóba. Ez segített abban, hogy felépüljek, méghozzá, olyan gyorsan, ahogyan sikerült” – mesélte Fittipaldi, aki eleinte meglehetősen elszomorító prognózist kapott. „Az orvos azt mondta nekem, hogy hat hónapig nem fogok tudni járni, mire én azt feleltem, hogy ez nem lehet, mert két és fél hónap múlva versenyeznem kell, szóval meg kell találnom a módját.”
Ezt követően Fittipaldi mindent a felépülésnek vetett alá: „Annak érdekében, hogy segítsem a sarkam mielőbbi gyógyulását, hogy minden egyes nap edzettem a felsőtestemet, minden olyan testrészemet, ami nem volt sérült, ez pedig segítette a véráramlást, és vért küldött a lábamhoz, hogy segítsen gyorsabban felépülni.”
Ez a módszer pedig meghozta eredményét: „Ahelyett, hogy otthon ültem volna azt várva, hogy a testem felépüljön, a műtét után pár nappal már az edzőteremben voltam. Határozottan sokat tanultam magamról, például azt, hogy ha tényleg éhezel valamire, akkor ha tényleg megvan benned az elszántság és az akarat, akkor meg tudod csinálni. Azt hiszem, ez az egyik fő oka annak, hogy ilyen csodálatos újonc szezonom volt utána.”
