Oliver Turvey
Turvey-t akár napjaink Gary Paffettjeként is emlegethetnénk, hiszen az évek során amolyan „örökös tesztpilótává” nőtte ki magát a McLarennél, pedig a nevelőszériákban nyújtott teljesítménye alapján akár azt is gondolhattuk, hogy hamarosan egy újabb brit versenyzőt üdvözölhet a Formula-1 mezőnye. A McLarennel való kapcsolata 2006-ra vezethető vissza, amikor az Autosport magazin évzáró gáláján megkapta legnagyobb elismerést, amit egy fiatal brit versenyző kaphat, a BRDC és a McLaren közös díját, ami egy F1-es McLaren tesztvezetésének a lehetőségét is tartalmazta.
A wokingiak végül Pedro de la Rosa távozása után, 2012-től kezdték el alkalmazni hivatásos teszt- és fejlesztőpilótaként, holott Turvey már 2009 óta minden fiatal pilóták tesztjén részt vett a csapattal. Ez a lehetőség éppen kapóra jött Turvey számára, aki pénzügyi nehézségek miatt szüneteltetni kényszerült az együléses autókkal való versenyzést egy brit Formula-3-as összetettbeli harmadik, egy Formula Renault 3.5-es negyedik és egy GP2-es hatodik helyezés után. Az ezt követő években, mint ahogy általában lenni szokott, Turvey is csatlakozott a hosszútávú versenyzés világához, ahol a Jota Sport LMP2-es alakulattal többek között egy kategóriagyőzelmet is bebiztosított a Le Mans-i 24 óráson.
Köszönhetően a mclarenes referenciájának, 2015-ben először beugró szerepet kapott az aktuális Formula-E-szezon utolsó hétvégéjén, majd a 2015-16-os idény óta szerződtetett pilóta a NIO Formula-E Teamnél, ami korábban NextEV néven volt ismert. Az együléses autókhoz visszatért Turvey a középmezőny oszlopos tagja a Formula-E-ben, legjobb eredményét nemrég, az idei Mexikóváros ePrix-n szerezte, amikor a második helyen ért célba.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a McLaren miért alkalmazza még mindig, ennyi év után is Turvey-t, akinek sose volt reális esélye egy F1-es ülés megszerzésére, főleg Wokingban, de a válasz egyszerű. Turvey ugyanis az autóversenyzői karrierjével párhuzamosan a Cambridge-i Egyetemen tanult és szerzett mérnöki diplomát, ráadásul a mesterdiplomájához szükséges szakdolgozatát nem másból, mint saját Formula-1-es aerodinamikai ismereteiből írta. Így hát kétségtelen, hogy teszt- és fejlesztőpilótaként rendkívül hasznos munkát tud végezni a 31 éves brit pilóta.
Sam Bird
Egy újabb brit pilóta, akinek nem sikerült F1-es üléshez jutnia, bár ő még Turvey-nél is kevésbé volt tűzközelben. 2010-ben GP2-es ülést kapott, és első szezonjában az ötödik helyen zárt, de a következő évben egyet rontott az évvégi pozícióján. 2012-ben őt választotta tesztpilótának a Mercedes Formula-1-es csapata, ahol Michael Schumacher és Nico Rosberg mellett dolgozhatott, az autót azonban csak az utolsó nagydíj után megrendezett fiatal pilóták tesztjén vezethette Abu Dhabiban.
Ebben az évben a Formula Renault 3.5-ben kapott ülést, ám itt megtáltosodott és egészen az utolsó futamig harcban volt a bajnoki címért Robin Frijnsszel és Jules Bianchival, de végül a harmadik helyen zárt. Ennek köszönhetően 2013-ban visszatérhetett a GP2-be, ahol a második helyen zárt, viszont ez pont egy olyan év volt a sorozat történetében, amikor az első három helyezett közül senki sem kapott F1-es ülést 2014-re.
Ezután Bird a sportautózás felé fordult, de a Formula-E első szezonjára leszerződtette a Virgin Racing, és azóta is tagja az elektromos széria mezőnyének. A bajnokságban egyszer az ötödik, kétszer pedig a negyedik helyen zárt, a 2017-18-as szezonban pedig a pontverseny második helyén áll. Eddig összesen hét alkalommal állhatott fel a dobogó legtetejére, beleértve a legutóbbi, Rómában szerzett győzelmét, és a sorozat egyik legértékesebb versenyzőjeként biztosan sokáig fogja az FE mezőnyét erősíteni. Bird a Formula-E mellett sportautókkal is versenyez, a 2015-ös WEC-szezon LMP2-es bajnokcsapatának is tagja volt, a közelmúltban pedig a Ferrari GT-versenyautóival állt rajthoz.
Antonio Felix da Costa
A pilóta, aki kétszer is lemaradt a Toro Rosso üléséről. Egy időben kétség nem fért ahhoz, hogy a portugál egyszer a Formula-1-ben fog versenyezni, hiszen már egészen hamar, 2010-ben kapcsolatba került egy F1-es csapattal, miután a Formula Renault 2.0-s bajnoki címét követően a Force India tesztpilótájává nevezte ki. 2010-ben és 2011-ben az F3 és a GP3 mezőnyét erősítette, majd 2012-ben is maradt a GP3-ban, ahol harmadik lett.
Eközben a Red Bull felvette őt a juniorprogramjába, ami lehetővé tette, hogy a szezon felénél csatlakozzon a Formula Renault 3.5 mezőnyéhez is, ahol így is negyedikként tudott zárni. A következő évben maradt a sorozatban, azonban nem tudta megnyerni azt, sőt kevesebb futamot nyert, mint egy évvel azelőtt, így a harmadik helyen zárt két jelenlegi F1-es pilóta, Kevin Magnussen és Stoffel Vandoorne mögött. Ezt látván a Red Bull, akiknek már második éve dolgozott tesztpilótaként, és több alkalommal is vezethette az autójukat, inkább a GP3-bajnok Danyiil Kvjatot választotta a visszavonuló Webber ülését elfoglaló Daniel Ricciardo helyére a Toro Rossóhoz.
Ez nagyon megviselte da Costát, és bár a DTM-be távozott a BMW-hez, titkon bízott benne, hogy egy kis szerencsével a jövőben juthat még Formula-1-es lehetőséghez. Ám a portugál ezúttal is a saját teljesítménye áldozatává vált, ugyanis minden esélye meg lett volna egy Toro Rossó-s üléshez, hiszen a Ferrarihoz átigazoló Vettel helyére Kvjatot léptették fel a „kisbikáktól”, Vergne-től pedig megváltak, így egyből két hely is megüresedett Faenzában, csakhogy most is ő volt az, aki hoppon maradt.
Miután a Formula-3-ban kiválóan teljesítő, a profi autóversenyzés világába valósággal berobbanó Max Verstappent már 16 évesen leszerződtették a Toro Rossóhoz, már csak egy ülés maradt szabadon, és annak sorsa sem volt kérdés, látván da Costa DTM-ben nyújtott teljesítményét. A portugál csak kétszer tudott pontot szerezni a számára kevésbé fekvő zárt karosszériás BMW-vel és a bajnokság 21. helyén zárt, míg az ülés másik várományosa, Carlos Sainz Jr. megnyerte a Formula Renault 3.5-öt, így ő debütálhatott az F1-ben.
Da Costa ezt követően távozott a Red Bull kötelékéből, és inkább a frissen induló Formula-E-re kezdett el összpontosítani, ahol már az első szezonjában futamot tudott nyerni. 2015-ben és 2016-ban is indult a DTM-ben, ami továbbra sem feküdt neki annyira, mint az együlésesekkel való versenyzés, de egy alkalommal így is győzni tudott.
A Formula-E-ben jelenleg az Andretti Autosporttal versenyez, ahol azóta is azért küzd, hogy megismételhesse a 2015-ben aratott futamgyőzelmét, emellett alkalmanként zárt karosszériás autókba is beül, legyen az egy BMW M6 GT3 vagy egy Chevrolet a brazil túraautó bajnokságból, a Stock Car Brasilból.
Sorozatunk előző része itt olvasható, benne Alexandre Prémat-val, Luca Filippivel, Luiz Raziával, Davide Valsecchivel, és Fabio Leimerrel.
