A Formula-2 2022-es negyedik helyezettje – egyben legjobb újonca – a Formula-1-es rajtrács tagja lesz 2023-ban. Logan Sargaent elsőévesként derekasan helyt állt a szériában a rutinos versenyzők és az F3-ból fellépő többi tehetség között, két időmérő edzést és két főversenyt megnyert a Carlinnal, de túlzás lenne azt állítani, megváltotta a világot a másodosztályban.
A Williams mégis annyira őt akarta Nicholas Latifi megüresedett ülésében látni, hogy gyakorlatilag azelőtt bejelentették őt 2023-ra, hogy az F2-es szezonzárón bebiztosította volna a szuperlicenszhez elegendő pontszámot – a csapat bajban lett volna, ha Abu Dhabiban félresiklanak a dolgok és az amerikai nem végez az első hat között a kiélezett bajnoki összetettben. Bár Jost Capito csapatfőnök állította, van B tervük, azt beismerte, nincs konkrét versenyző a kalapban, a frissen munkanélkülivé vált F1-eseknél tudtak volna kopogtatni.
Az ígéretes, de nem átütő Sargeant úgy volt ülés birtokában szuperlicensz nélkül is, hogy a Formula-2-es bajnok Felipe Drugovich fellépése fel sem merült, egy Aston Martin-os tartalékpozícióval kellett beérnie, a 2021-es győztes Oscar Piastrinak egy évet kellett várnia, az akkor mögötte végző Robert Svarcman pedig a jelek szerint nagy eséllyel már sosem lesz F1-es. Mit tudott Logan Sargeant, hogy szerényebb eredménylistával is lekörözte a fentieket?
Az eredmények
Fussuk át azért, amit Sargeant eddigi pályafutása alatt elért: a felsorolásból látszik, cseppet sem ügyetlen versenyző, még ha az eddigi legfényesebb eredményét gokartozásban is érte el. 2015-ben ő nyerte meg a CIK-FIA világbajnoki címet a KF-Junior (ma OK-Junior) kategóriában, a 11 és 15 év közt nyitott, sebességváltó nélküli gokartok felülről második kategóriájában. A rangos gokartversenyek élmezőnye jellemzően évek múltán visszaköszön formulaautós szinteken: Sargeant mögött Clement Novalak és Caio Collett végzett, aki F3-as szinten azóta szintén győztek.
A junior vb-címet korábban Charles Leclerc és Alex Albon, jó pár évvel előtte Fernando Alonso is megnyerte – amerikai versenyző pedig Sargeant előtt utoljára 1978-ban győzött gokart-világbajnokságon. Ezek az adatok sugallják, a fiatal Logan már 15 évesen jelezte, lesz keresnivalója a magasabb szintű autósportban.
Az érem másik oldala, hogy Sargeant formulaautóval sosem nyert bajnoki címet: ezüstérmes is csupán a legalsó szinten, Egyesült Arab Emirátusok F4-es szériájában lett, komolyabb kategóriákban, a brit Formula-4-ben és az FIA Formula-3-ban bajnoki harmadik pozíció volt legjobb eredménye. Egyetlen bajnokság szezonjában sem szerzett két-három futamgyőzelemnél többet: mindig a szorgalmas pontgyűjtéssel érte el eredményeit a kimagasló tempó helyett. Ebbe a mintába illeszthető a negyedik helyen zárt F2-es szezon is, ahol Sargeant végzett legjobb újoncként, pedig tempó tekintetében a kevésbé kiegyensúlyozott Jack Doohan meggyőzőbb teljesítményt mutatott nála.
Sargeant legjobb formulaautós szezonja a 2020-as volt a Formula-3-ban: az akkor másodéves amerikai a bajnoki cím esélyese volt, az év legutolsó futamának pontegyenlőséggel vágott neki premás csapattársával, Oscar Piastrival, de esélyei már az első körös tömegbalesetben elúsztak. A végső pontállás rettentő szoros versenyt tükrözött: Sargeant csupán négy ponttal szerzett kevesebbet, mint a bajnok Piastri, de eggyel a harmadik esélyes, Theo Pourchaire mögé csúszott – az utókor azonban elfelejti a kihívókat, és 2020-ra ma már csak úgy emlékezünk, mint arra az évre, mikor a bravúros Piastri újoncként megnyerte a Formula-3-at.
Sargeant pályafutásában a Formula-3-as bajnoki harc és a Formula-2-es szezon között volt egy anomália, a 2021-es év, amikor is az F3-ban maradt, és csupán hetedik helyen végzett. A ránézésre elpocsékoltnak tűnő szezon – amelynek okaira később még visszatérünk – valójában azonban fontos mérce Sargeant kvalitásainak szempontjából, hiszen a Premánál jóval gyengébb Charouz csapattal ért el bajnoki hetedik pozíciót és nyert futamot is. Toronymagasan legjobb F3-as szezonjához segítette a csapatot, amely 2022-ben csupán egy pontot szerzett.
Természetesen nem az az eredménysor, amely George Russell, Lando Norris vagy Oscar Piastri juniorszériás előéletéhez hasonlítható, de találunk versenyzőket a Formula-1-es mezőnyben, akik szintén nem domináltak alacsonyabb szinten, mégis bizonyították, hogy helyet érdemelnek a rajtrácson. A legjobb példáért a Williams-garázst sem kell elhagyni: a csapattárs, Alex Albon szintén gokartozásban nyert utoljára bajnoki címet, ma mégis vezérpilótájaként tekint rá a kiscsapat.
A pénz
Logan Sargeant mögött egy gazdag család áll – akárcsak szinte az összes pilóta esetében, akit a Formula-1-ben látunk: a becslés szerint hétmillió dollárba kerül egy versenyzői pályafutás felépítése a gokartos és formulaautós kategóriákban, amely jelentős részét szponzorok állják, de minden családnak minimum több százezer dollárt kell saját zsebből állnia, amíg nem bizonyosodik be, gyerekük tehetséges, és felfigyelnek rá a támogatók.
A Sargeant családban – ahol két versenyzőt is találunk, Logan bátyja, Dalton 2018-ig volt aktív, utoljára a NASCAR Truck sorozatban – egy dúsgazdag nagybácsi van: Harry Sargeant III érdekeltségi körébe légitársaságok, olajfinomítók, tankerhajók tartoznak, egyik cége pedig az Egyesült Államok hadseregének szállított üzemanyagot Irakban.
Az erős családi háttér ellenére Logan Sargeant pályafutása furcsa módon éppen pénzhiány miatt ért majdnem véget: a versenyző nagy 2020-as szezonja után az is reálisnak tűnt, hogy sosem fog Formula-2-es szinten szerepelni, megfelelő anyagi háttér híján ugyanis esélye sem volt helyet találni a magasabb kategóriában. Egészen 2021 májusáig nem volt ülése a szóban forgó évadra – ekkor egyezett meg a Charouzzal a kényszerű, de maga nemében kiváló plusz egy évre a Formula-3-ban.
„2020, kétségkívül a legjobb szezonom után nem igazán volt opcióm” – idézte fel Sargeant egy interjúban, amelyet első F2-es szezonja előtt, éppen egy éve adott. „Nem volt meg a költségvetésem, hogy fellépjek a Formula-2-be, és nem volt meg ahhoz sem, hogy az F3-ban maradjak és ott a bajnoki címért menjek. Végül azzal a lehetőséggel éltünk, ami az utunkba került.”
Hasonló problémái jelenleg biztosan nincsenek Logan Sargeantnak. Anyagi szempontból a valódi vonzerőt a Williams számára nem a családi vagyon, hanem azok az amerikai szponzorok jelentik, amelyek a marketinglehetőségen kapva beállnak a csapat mögé. Egyelőre nem jelentették be, hogy a Nicholas Latifihez kötődő, istállót elhagyó számos támogató helyére milyen partnerek érkeznek, de a várakozások szerint köztük lesz egy ikonikus márka, a Gulf olajcég, akár főszponzorként. A Gulf november végén jelentette be, hogy nem hosszabbítja meg 2022 után együttműködését a McLarennel: néhány nappal azután, hogy biztossá vált Sargeant szuperlicensze és Williams-ülése. Egy ilyen szponzori háttérország – más amerikai cégekkel kiegészülve – meggyőző érv a mezőny legkisebb csapatának.
A nemzetiség
„Ez csak egy szerencsés egybeesés” – mondta nemzetiségéről Sargeant, mi azonban úgy gondoljuk, háromszorosan is segítette őt, hogy éppenséggel amerikainak született. Mióta a sportág 2017-ben az amerikai Liberty Media tulajdonába került, az új gazdák számos alkalommal megismételték, hazai versenyzők akarnak a sportban – az utolsó amerikai az F1-ben Alexander Rossi volt 2015-ben epizódszereplőként, teljes állásban pedig Scott Speed 2007-ben. Az amerikai versenyző sokak szemében egyet jelent egy IndyCar-pilótával: közülük jelenleg az AlphaTauri és Andretti által is preferált Colton Hertát tartják nagy reménységnek – Sargeant azonban mondhatni, hogy surranópályán, az F3-F2 útvonalon megelőzte honfitársát a legújabb amerikai F1-es címéért.
Nem csupán a Formula-1, de a Williams tulajdonosai is amerikaiak: a csapat 2020-ban került a Dorilton Capital befektetési vállalat tulajdonába. Harmadszor pedig a Formula-1 Egyesült Államokbeli fellendülését éljük, a Drive to Survive-hatás révén teli lelátók előtt zajlanak a nagydíjak, a nézők horrorisztikus összegeket is képesek fizetni a belépőkért, 2023-ban már három helyszínen, Texasban, Miamiban és Las Vegasban. A Formula-1 és a Williams számára is fontos, hogy egy amerikai versenyzővel rendelkezzenek, ezzel még egyet lódítva az érdeklődésen.
Az említett három helyszín közül az igazán hazai terep Miami a floridai Sargeant számára. A versenyzőt nem véletlenül láthattuk a holtszezon folyamán Miami Dolphins-mezben: a paddockból származó információk szerint a Miami Nagydíj tulajdonosi köre is kampányolt azért, hogy sajátjuk kapja a Williams ülést, cserébe igyekeznek reklámarcként kiaknázni őt.
Az akadémia
Eredmények, pénz és nemzetiség: mindhárom tényező segítette Logan Sargeant Formula-1-be jutását, de volt még egy negyedik fegyvertény is. Sargeant a Williams versenyzői akadémiájának tagja, saját nevelésű pilóta, még akkor is, ha a nevelés a gyakorlatban csak egy évet tett ki, mivel az amerikai 2021 végén, a hazai nagydíján csatlakozott a csapathoz, majd nem sokkal később, Abu Dhabiban teszten is szerepelt.
Ha nem is vett részt korai szakasztól Sargeant pályafutásának felépítésében a Williams, kétségtelen, hogy a Formula-2-es szezon alatt jelentősen hozzájárultak fejlődéséhez: ehhez tartozik, hogy az év utolsó négy nagydíjának mindegyikén bevetették szabadedzésen, már a Formula-1-es felkészülés jegyében. Kinevezésével a vezetőség üzenete: a Williams Akadémia sikeres, hiszen képes volt egy saját versenyzőt a Formula-1-be juttatni. Ellentétben más csapatok programjai döcögnek: a Red Bull juniorcsapat számított a legvonzóbb opciónak nem is olyan rég, de az elmúlt években számtalan növendékük közül egyedül Yuki Tsunodát juttatták el a királykategóriába. Ez a Williams részéről nem mellékesen jó reklám az ifjú versenyzők irányába is, miért érdemes az ő utánpótlásukat választani – egy új taggal bővült is azóta a létszám, a Formula-3-as futamgyőztes, az argentin Franco Colapinto csatlakozott a programhoz.
„Büszke pillanat, hogy Formula-1-es ülést biztosíthatunk Logannek a Williams Racingnél, miután a versenyzői akadémiánk szerves része volt” – hangsúlyozta ugyanezt a Williams sportigazgatója, Sven Smeets. „Azt látni, hogy egy akadémista kapja az F1-es ülésünket, motiváló az akadémia többi tagja számára is, és a program, valamint az általa biztosított platform létjogosultságát bizonyítja.”
A harmadik választás
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy nem Logan Sargeant lett volna a Williams választása a 2023-as szezonra, ha minden az eredeti elképzelés alapján alakult. Az Alpine CRB-ügye során nyilvánosságra került az a szerződéstervezet, amely szerint a franciák 2023-ban a Williamshez protezsálták volna tartalékpilótájukat, mivel akkor még úgy tűnt, nem lesz üresedés saját csapatukban, Fernando Alonso opcióját érvényesítik még egy évre. Piastri éppen a Williams-ülést nem akarta elfogadni, innen indult az Alpine vezetését máig bosszantó helyezkedés, amelynek eredményeként Sargeant egykori F3-as riválisa a McLarennél kötött ki.
Piastrit már jogerősen a McLarennek ítélte a CRB, mikor berobbant a Formula-1-es köztudatba Nyck de Vries. A monzai beugrás „jó meghallgatás” volt a holland részéről, fogalmazott Jost Capito, igaz, teljesen egyértelműen nem beszélt arról, hogy a Formula-E-bajnok a kiszemeltjük, hiszen ekkor még nem adták ki a közleményt Latifi biztos távozásáról. A nem hivatalos információk szerint azonban a Williams egyértelműen De Vriest akarta, csakhogy akárcsak Piastrinak, neki is adódott egy csábítóbb lehetősége az AlphaTauri formájában.
Ezzel egybevág Sargeant egyik nyilatkozata, hogy „Monza után” vált valódi esélyessé a csapat ülésére. Az amerikai tehát csak a harmadik opció volt a Williams számára – amint azonban ő vált első lehetőséggé, négy szempont is amellett szólt, hogy őt válassza a csapat, még biztos szuperlicensz nélkül is.