A szívóhatás az F1-ben még a Lotus alapítója, Colin Chapman által tűnt fel először az F1-ben 1970 körül, ám ahogy egyre elterjedtebbé, a siker érdekében nélkülözhetetlenné, és a megugrott kanyarsebességek miatt egyre veszélyesebbé is vált, a ’80-as években betiltották. A sorozat azóta szeretem-utálom viszonyban állt a koncepcióval, most azonban az Autosport arról számolt be, hogy a 2021-es szabályok megvitatása során komolyan terítékre került a szívóhatás visszahozása.
A technológia hatása nagyvonalakban az, hogy a leszorítóerőt az autó aljára szerelt, a jelenleginél jóval nagyobb és hatékonyabb diffúzorok segítségével állítja elő, az elnagyolt megnevezés szerint egyetlen nagy szárnnyá alakítva az egész versenyautót. Ezzel párhuzamosan az autók külsejét borító szárnyakat és idomokat tudnák drasztikusan redukálni, amelyek túlburjánzása az elmúlt két évtizedben egyre inkább afelé hatott, hogy a megzavart légáramlatok miatt az üldöző autók dolgát alaposan megnehezítse.
„Nagyobb esélyt akarunk adni annak, hogy az autók közelebbről követhessék egymást és így izgalmasabb csaták alakulhassanak ki” – mondta Nikolas Tombazis, az FIA együléses szakágához kirendelt technikai igazgató. „Ehhez olyan gumikat is társítanánk, amelyek lehetővé teszik ezeket a csatákat, azaz nem kopnak annyira, és nem csak rövid időre nyújtanak támadási lehetőséget a hátul haladó személynek.”
„Számos apró elemet eltűntetünk az autókról, amelyek így [külsőre] egyszerűbbek lesznek a jelenlegieknél – különösen az oldalszekrények és az első szárnyak egyszerűsödnének. Ehelyett az autó alján, egészen az oldalszekrényektől a hátsó részig egy diffúzor fog végighúzódni, olyan típus, amit Venturi csatornának nevezünk.”
Napjainkban a Formula-E használ hasonló koncepciót, az ötödik szezonban debütált Gen2-es autók leszorítóerejét is méretes diffúzor állítja elő, minimális aerodinamika mellett – az FE-ben azonban az egységes karosszériákkal teljesen megálljt parancsolnak annak, hogy a szárnyakkal bármit is babrálni tudjanak a csapatok.