A hibridéra első három évében a Mercedes-motor utolérhetetlennek bizonyult, különösen a csúcssebesség tekintetében. Ez a világbajnoki címeket folyamatosan besöprő gyári Mercedesen kívül a nagyot előreugró partnercsapatoknak is óriási előnyt jelentett, a Williamsnek és a Force Indiának is.
2017 óta a Ferrari látványosan felzárkózott, tavaly már többször jobbnak is tűnt, mint német riválisa, különösen a motorerő terén. A korábban csak bukdácsoló Honda is egyre inkább odateszi magát tavaly óta, idén pedig a mérési pontokon végre a Renault is megérkezett a legjobbak közé. A franciáknál tehát a motor teljesítménye már megközelíti a legjobbakét, a megbízhatósága azonban a jelek szerint még nem (Melbourne-ben Sainz McLarenjében, Szahírban pedig Hülkenberg és Ricciardo Renault-jában ment tönkre a francia erőforrás).
Az elmúlt hétvégén a riválisok nagyon dicsérték a Ferrari elképesztő egyenesbeli végsebességét, ami annyiból igaz is, hogy a lista elején éppen Sebastian Vettel végzett 327,7 kilométer/órás tempóval. Ugyanakkor szorosan mögötte ott van a Renault-val Daniel Ricciardo, valamint a Mercedes-motorral futó Lance Stroll, valamint a Hondával versenyző Alexander Albon, kevesebb, mint 3 km/óra lemaradással. Alighanem az autó aerodinamikai beállításai okozzák már csak az apró különbségeket.
Bahrein olyan pálya, ahol nagyon is számít a motorerő, de azért nem minden. A kvalifikáción végzett mérések szerint Lewis Hamilton mindössze a tizedik a listán, mégis harmadikként rajtolhatott (majd végül győzött is), a pole-pozíciót megszerző Charles Leclerc csak a nyolcadik, a Q1-ben kihulló Lance Stroll pedig a harmadik. A teljesen utolsó kockát megszerző Robert Kubica pedig megelőzte a Q3-ban is jeleskedő Carlos Sainzot. Várjuk a fejlesztési verseny további alakulását az idény során.
